Cikkeink
Már adó 1%-al is segíthetsz!

Pénzügyi összefoglaló

2019.

Kedves követőink, kedves támogatóink,

Cicaházunk lakóinak 2019-es története után pénzügyi összefoglalónkat is elkészítettük. E téren is mozgalmas évet zártunk.
Sok jótékonysági vásárt rendeztünk, melyhez ez úton is köszönjük a tárgyi felajánlásokat! Először készült falinaptár a leginkább fotózható cicáink képével, mely nagy sikert aratott. Ez ugyan már 2020-ra szól, de tavalyi bevételt hozott nekünk. Először gyűjthettünk SZJA 1%-ot is, köszönjük a minket ez úton támogatóknak a bizalmat! Ez egy olyan támogatási mód, ami mindössze az adószám megadásával adható, ne hagyjuk jövőre sem veszni! 2019-ben háromszor adománygyűjtő napunk is volt a tatai Interspar áruházban az Országos Állatvédőrség Alapítvány szervezésében. Az ott összegyűlt eledeleket az általunk támogatott kóbor cica kolóniák, és kóbor kutyák ellátását segítették. Összesen a 3 alkalommal 246 kg kutyatáp és 305 kg cicatáp gyűlt össze. Köszönjük az egyéb adományokat is (tisztítószerek), melynek nagy hasznát vettük.

És nézzük is csupasz számokat:
Költségeink:
Állatorvosi költségeink: 4.444.396,- Ft
ZooPlus számlák: (táp, felszerelések) 2.749.385,- Ft
Alom: 457.352,- Ft (509 zsák)
Egyéb költségeink is voltak: tisztítószerek és eszközök, a hetente egyszer frissen főzött pulykahusi-rizs vacsora. Ezek mindösszesen kb. 300.000,- Ft.

Ezek a számokkal kifejezhető összegek. Amit nem számolunk külön, de attól még fennállnak, a rezsi költségek, az üzemanyag, és egyéb adminisztratív és dologi kiadások, amik egy alapítvány fennállása során előfordulnak.

Bevételek:
Egyéni adományok: 1.880.000,- Ft
Licit, és egyéb jótékonysági vásár bevételei: 747.700,- Ft
Adó 1 %: 1.981.398,- Ft

A bevételek és a kiadások közötti differencia: -3.342.000 Ft. Ennyi a mi magánemberként beletett összegünk, az itt számokban ki nem fejezett egyéb költségek mellett.

Sokszor halljuk, hogy "jahh, Alapítvány!", ami annyit jelent, nekünk mindent meg kellene oldani, mert "Szervezet" vagyunk. De ezzel szemben nincs menhelyi hátterünk, így cicát (kutyát) elhelyezni nem tudunk, nincs mögöttünk sem apparátus, sem vagyon. Ivartalanításra jöttünk létre, hogy megakadályozzuk a felesleges szaporulatot, csökkentsük a kóborkák számát. Az alapítványt magánemberként hoztuk létre, magánemberként tevékenykedünk mi is, csak szervezeti formába öntöttük.

Köszönjük, hogy egész évben velünk voltatok jóban, rosszban. A 2020-as évben is várunk Benneteket!

Visszatekintés

2019.12.31.

Itt az év vége, tekintsünk kicsit vissza mi is történt cicaházunk lakóival 2019-ben.
Új bekerülők, gazdisodások, és sajnos szomorú történetek is voltak, búcsúztunk is több kis élettől.
Jelenleg 47 a cicalétszám, plusz 2 kutyus.

Nézzük kik lettek 2019-ben új védenceink:
Januárban került gondozásunkba Artúr és Henrik a két lábsérült kandúrka. Harcos Henrik egy 2 év körüli kedves kandúrka, akinek vérző lába miatt kértek segítséget. Szerencsés Artúrnak gennyes, csúnya seb volt a lábán. Ők még idén gazdisodtak is :)
Februárban Zoli és Miki érkezett. Berecki Zoli a vörös kandúrka szintén sérülten érkezett. Röntgen alapján eltörött és elmozdult a csípője, egy ideg is károsodott. Ő azóta is sántikál, de ez semmiben sem gátolja őt. Galla Miki balesetes cicus volt, törött arccsonttal, sérült szájjal került hozzánk. 6-8 hónapos lehetett akkor.
A fiúk után márciusban két lányka érkezett: Linda és Franciska. Kós Linda, a kis rendőrlányka. Ő ideiglenes befogadóhoz került, onnan gazdisodott. Major Franciska: Ő tulajdonképpen haldoklott.. az utolsó pillanatban kapott segítséget, és így túlélte a halott magzata világra hozatalát.. De nem sok híja volt... Már gazdis Ő is :)
Április: Tata Újhegy. Gondosan bezacskózva 3 kihűlt baba a kukában. 1 naposak voltak. :( A legkisebb nem élte túl, de Danika és Fülöp mára felcseperedtek.
Június: Kicsi Jázmin. Újabb kidobott apróság, újabb nem kívánt élet... Csukott szemmel, alig 10 dekásan, full bolhásan kidobva egy tatai kertészetben. Ő 4 hónapot kaphatott az életből, a FIP legyőzte :(
Pünkösdkor érkezett Annabell picinyével Liuval. Még Annabell is kölyök volt, talán 6-8 hónapos. Utolsó esélyként, utolsó ketrecünkbe kerültek a karantén szobába.
Augusztus: a hontalan állatok világnapján kértek segítséget egy 1 napos babacicának. Hanna lett a neve, sajnos 6 nap jutott neki :( Túl kicsi volt az élethez.
Augusztus közepe: egy 6 hét körüli beteg kicsi az erdőben. Csontsoványan, hasmenéssel, hályogos szemmel... Erdész Ilka, akit később Erdei Imikére kereszteltünk, mert kiderült, kisfiú :)
Augusztus 24. Újabb kidobott pici - talán pár napos - az út szélén: Bőrönd Ödön, Bördi lett a neve.
Szeptemberben Széki Izadóra, Izzyke érkezett. Csontsoványan, egy tonna besült bélsárral, betegen. Ő egy újabb áldozata az emberi felelőtlenségnek. Valószínűleg élete végéig gyógytápot kell ennie.
November: Toldi Miki, a hófehér 2-3 hónap körüli kiskandúr. Tetves, bolhás, férges volt, kint tartott "gazdis" kiscicaként füstölt kolbászt kunyerált az utcán :(
És még decemberre is jutott egy újabb cicus: Szalmás Piroska. A kicsi lány alig két hónapos, 800 gramm. A füle nagyon atkás, gyulladt. Pattogtak ki belőle a bolhák, macskanáthás. Az utolsó pillanatban lett elcsípve ahhoz, hogy túlélje.
2019-ben 17-en érkeztek, mind betegen, sérülten.

Folytassuk az örömteli pillanatokkal, kik kerültek gazdikhoz idén:
Már rögtön januárban Pötyi és Ferike kezdte meg gazdis életét. Pataki Pötyi 2018. júliusában került alig 3 hetesen hozzánk. 4 testvérével gondosan bezacskózva egy patakból lettek mentve. Udvardi Ferike 2018. októberében jelent meg a kertünkben macskanáthásan, akkor 4-5 hónapos lehetett. Már gyógyultan, oltási porgramja és ivartalanítás után extra hamar gazdira is lelt :)
Sorrendben következő gazdisodás áprilisban Zsóka volt. Szőlőhegyi Zsóka testvérével, Zsófival került hozzánk 4 hónaposan, 2017. decemberében. Zsófi még gondozásunkban van, VIP lakosztályunk lakója, mert Ő FeLV pozitív. De hisszük, hogy őérte is eljön majd az igazi :)
A május is két gazdit hozott, Bendi és Linda utazott saját otthonába. Bodza Bendegúz 2017. tavaszán került pár naposan testvérkéivel gondozásunkba. Már csak Ő él a négy testvér közül. 2 évesen lett álomgazdis. Kós Linda, a kis rendőrlányka 2019. márciusában lett védencünk, és ideiglenes befogadónál várt a májusi gazdisodásig. Júliusban Henrik utazhatott gazdihoz, Ő januárban került gondozásunkba sérült lábbal.
Legközelebb az október hozott gazdikat, rögtön hármat is :) Szerencsés Artúr utazott Hajdúszoboszlóra, Ő januárban került hozzánk sérülten.
Golyóbébi (Komáromi Hógolyó) Érdre költözött. Golyó 2018. januárjában, koszosan, atkásan, szilánkosra törött combcsonttal került hozzánk, alig 6 hónaposan.
Tánya pedig székesfehérvári lakos lett. Toldi Tatjána 2015 Januárjában jelent meg a teraszunkon, akkor lehetett 1-2 éves.. Őt nem hirdettünk, mert többször volt gazdijelöltje, de végül mindig visszatáncolt mindegyik..., de most Álomgazdi jött érte :)

Sajnos többször búcsúznunk is kellett, végleg 😢
Február 01. Pataki Pisti, élt 7 hónapot. Február 7. Újlaki Fáni, élt 10 hónapot. Február 22. Pusztai Petya, még 2 éves sem volt. :( Pisti és Petya vírusos tüdőgyulladásban, Fánika pedig egy veleszületett rendellenesség miatt halt meg, ahogy az összes testvére és az anyukája előző évben.)
Július 15. Bence apó, (Fiv+, vesebaj, Forl, szürkehályog, zöldhályog, zselétalp) élt 15 évet.
Augusztus 21. Hanna, élt 6 napot, ő túl apró volt az élethez.
Október 15. Jázmin, élt 4 hónapot, a FIP nem kegyelmezett. :(
Sohasem fogjuk tudni feldolgozni a halálukat, örökké emlékezni fogunk rájuk. 😢 De a többiekért, az életben maradottakért csináljuk tovább.

Jelenlegi lakóink:
Zolika, Izzyke, Maya, Bogárka, Emme, Pablo, Galla Miki, Lona, Liu, Toldi Miki, Fülöp, Pedro, Cecil, Domi, Bördi, Dani, Mimi, Enikő, Pável, Annabell, Luca, Palkó, Mózes, Mirtill, Valika, Freddy, Kálmánka, Atika, Imike, Zsuzsika, Ők, akik gazdikeresők.
Rajtuk kívül gondozásunkban vannak még: Ella, Döncike, Györgyike, Jancsika, Gábor, Tetike, Berki Zsuzsi, Józsika, Szöszi, Rozi, Anna, Piroska, és VIP részlegünk lakói: Zsófika, Nusika, Emilke, PandaLaci, Magdika.
47-en vannak, plusz két kutyus: Pötty és Pumba

Augusztus végén megvalósult egy régi álmunk, elkészült a cicaház, ahová be is költöztek az új lakók :)

Összesen 225 cica és 2 kutya ivartalanítása történt Alapítványunk közreműködésével. 53 kandúr, és 172 nőstény cica esett át a műtéten.

Ivartalanításra létrejött, egyszemélyes szervezetként így telt a 2019-es évünk.

Önként vállalt feladatunk

2019. június 15.

A mi önként vállalt feladatunk a szaporulat megállítása, visszaszorítása ivartalanítással. Ezért jött létre Alapítványunk. Nem a mi dolgunk a felelőtlenségből már megszületett állatok elhelyezése, átvétele, akár saját alomról, akár talált cicákról van szó. Nem, nem a mi feladatunk minden probléma megoldása. Nem, nem a mi feladatunk az összes balesetes és beteg macska gyógyíttatása.
Számonkérés helyett azt szeretnénk, hogy mielőtt szidni kezdi bárki az Alapítványt - mert nem tudunk elhelyezni több cicát, vagy mert nincs épp pénzünk beteg cicákra - inkább tájékozódjon, gondolkodjon. Gondolkodjon el azon, kinek mi a feladata, ki mit vállal, ki mit tesz. Mi ivartalanítunk a felelőtlenek miatt / helyett. 3 év alatt 535 cicát ivartalaníttatunk. (Ebből idén eddig 115 műtét volt) Jelenleg 40 felett van a cicalétszám, ez jóval több, mint a lélektani határ. Nekünk az itt lévőket kell védeni, ellátni, márpedig karantén nélkül nincs felelős mentés. Csak és kizárólag a saját mentéseinket preferáljuk.
Elég volt a számonkérésből. Segítünk, ha tudunk, de nem megy mindig. Megfontolás tárgya, hogy ezentúl csak és kizárólag az ivartalanításra fogunk fókuszálni, - hiszen ezért jöttünk létre, nem másért - de csak annak, aki nem követelőzik. Fordítva ültök a lovon emberek. Mi, - a férjem és én - ebbe az alapítványba forintmilliókat, álmatlan éjszakákat, a rettegést a védenceinkért, szívszakadtig könnyeinket tettünk bele. Havonta egyszer kérünk, a már megtörtént vizsgálatokra, műtétekre, beavatkozásokra. Örömmel fogadjuk az adományokat, de senki ne adjon, aki számon kéri rajtunk.
https://www.facebook.com/PelyhesPeti/photos/a.2108140259468393/2295969974018753/?type=3&theater

Szolgálati közlemény!

2019. május 3.

Szeretnénk informálni titeket, hogy mindenki tisztában lehessen Alapítványunk működésével, feladatával.
Igaz minden megtalálható itt, az oldalunkon és a weboldalunkon is, de összefoglaljuk miért is létezünk.
A Pelyhes Peti Alapítvány - ahogy azt már nagyon sokszor hangsúlyoztuk - egy ivartalanításra létrejött egyszemélyes alapítvány, nem macskamentő szervezet, menhelyi hátterünk nincs (nem is tervezünk semmi ilyet). Csak és kizárólag a saját mentéseinket preferáljuk.
Ez azt jelenti, hogy ivartalanításban tudunk segíteni. Kóbor cicáknál a műtét költségét teljes egészében átvállaljuk. Gazdis állatoknál az ivartalanítás árának 50%-át tudjuk finanszírozni, esetenként rászorultsági alapon is segítünk. Ha feltűnik egy kóbor állat, minél előbb kérjetek segítséget a nem kívánt szaporulat elkerülése érdekében. A hónapok, évek óta etetett, házhoz szoktatott macska nem tartozik a kóbor kategóriába.
Mi ebben, a megelőzésben látjuk a megoldást, annak érdekében, hogy csökkenjen a kóbor állatok száma.
Telefonszámunk nyilvános, de elvárjuk, hogy ha segítséget szeretne valaki, meg tudja fogalmazni, mire van szüksége, és elfogadja, ha abban mi nem tudunk segíteni. A beszélgetések rögzítésre kerülnek, a későbbi félreértések elkerülése végett. A nyomon-követhetőség érdekében, kérjük, hogy elsősorban az oldalon privát üzenetben vegyétek fel a kapcsolatot velünk.
Az, hogy Alapítványként működünk, az csak egy jogi fogalom. Nem jelenti azt, hogy több lehetőségünk lenne macskát menteni, mint bárki másnak. Ugyanúgy a saját lakásunkban vannak a mentett cicák, ugyanúgy a saját fizetésünkből pótoljuk a költségek és a befolyt adományok, bevételek közötti különbséget, ugyanúgy szabadidőnkből áldozunk rájuk. Nincs állami támogatás, nincs "gazdag nagybácsi". Idén már fogadhatjuk a felajánlott adó 1%-ot, amit majd ősszel fogunk megkapni. Hálásak vagyunk, amiért ránk gondoltok, ha már azt az adót úgy is levonják :) Ha megkapjuk az összeget természetesen részletesen elszámolunk vele.
Köszönjük a figyelmet!

Az Ivartalanítás világnapja

2016. február 26.

2019. február 26. Spay Day, vagyis az Ivartalanítás Világnapja.

Magyarország 2012-ben csatlakozott a Humane Sociaty International kezdeményezéséhez, a nemzetközi ivartalanítási naphoz, azaz a Spay day-hez, amit minden évben február utolsó keddjén tartanak.
E nap alkalmából mi is szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy minél több emberhez eljusson az információ, miért is fontos az ivartalanítás.
Alapítványunk a Pelyhes Peti Alapítvány is ezért jött létre. Azért alakult meg, hogy Tatán és vonzáskörzetében megállítsuk a kóbor állatok számának növekedését, az egyetlen jó megoldást alkalmazva, ivartalanítással. A felesleges szaporulat elkerülése mellett egészségvédelmi okokból is fontos és szükséges beavatkozás ez. A szinte már szállóigévé vált jelmondatunkat idézve: "Nincs többé ivarzás, párzás, az ebből fakadó, macskákra halálos, fertőző betegségek, sérülések, gennyes méhgyulladás, emlődaganat, hererák." És ezt minél fiatalabb korban, még ivarérés előtt meg kell tenni.
Segíts Te is! Ivartalaníts! Ha önerőből nem megy, kérj segítséget. Ivartalanításra soha nem mondunk nemet.
A képen a felesleges szaporulat közvetlen áldozatait láthatjátok. És amit nem láthatunk, a sok-sok észrevétlenül elhunyt apróság, akikhez nem jut el a segítség.
És az ivartalanítás nem csak a kóbor állatoknál fontos!
Hadd idézzem Dr. Csikós Károly Miklós állatorvos szavait a mancsok.hu oldalról:
"Ma sok tévhit és rossz hagyomány akadályozza, hogy nálunk is természetes legyen a nem tenyésztési célból tartott kisállatok ivartalanítása. Amerikában vagy Nagy-Britanniában mindenki számára természetes, hogy a kölyökmacskák megelőző egészségvédelme a féreghajtásokkal kezdődik, majd a védőoltások beadatásával folytatódik, végül a chipbehelyezéssel és az ivartalanítással fejeződik be. Ezek mindegyike állatvédelmi szempontból is fontos, de az ivartalanítás, ha lehet, talán a legfontosabb.
Miért? A leggyakoribb elhullási ok macska esetén az ember. Vagyis az összes fertőző és egyéb betegség ma kevesebb macskát pusztít el, mint az ember a túlszaporodás miatt. Ez igaz még azokban az országokban is, ahol szinte mindenki ivartalaníttat, de sokszorosan igaz nálunk! Ezért ha úgy érzi, hogy az Ön cicája annyira aranyos, hogy tenyésztésre érdemes, akkor is ivartalaníttassa! Ugyanis minden kicsinye egy menhelyi vagy utcai cica elől veszi el a helyet, vagyis egy másik nagyon aranyos kis élet elől veszi el majd a lehetőséget!
Az ivartalanítás, ha azt időben (6 hetes kor és az ivarérés között) végzik, akkor a nem kívánt szaporulat mellett a középkorú, valamint az idős állatok megbetegedéseinek egy része is megelőzhető vele. Vegyük sorra, mit is jelent az ivartalanítás az Ön és a macskája számára?
A kandúr macska időben ivartalanítva tovább marad játékos. Nem alakulnak ki kellemetlen viselkedési problémák, mint a jelölés vagy az agresszió. Mivel nem véd nagy területet, így kevesebbet van távol és kevesebbet verekszik, ezért kisebb az esély arra, hogy elvész, balesetet szenved vagy fertőző betegségeket és verekedésből származó sérüléseket szerez. Lesz egy olyan macskája, amivel együtt tud élni, ami tovább él, nem zavarja a környezetét és nem szaporodik ellenőrizetlenül.
A nőstény macskák ivartalanításával, ha lehet, még több kellemetlenség előzhető meg! Ha időben elvégzik, nincs felesleges szaporulat. Az idős korban gyakori tejmirigy-rák esélye a hetedére csökken. Az ivartalanított macskával könnyebb együtt élni és ő is tovább is él. Hogy ez pénzbe kerül? Így van! De nagyságrendekkel kevesebbe, mint az ivartalanítás elmaradása miatt kialakuló megbetegedések kezeltetése és a nem kívánt szaporulatról való gondoskodás!
Az ivartalanítás annyira fontos a macskája, a környezet és a társadalom számára, hogy nyugodt szívvel állathatom: aki azt mondja, hogy ne ivartalaníttassa ki időben a nem tenyészállatnak szánt macskákat, az vagy mélyen tudatlan vagy szándékos rosszakarója! Ne hallgasson rá! A 4-6 hónapos korban végzett beavatkozás viseli meg a legkevésbé a macskát és ekkor a legkevésbé kockázatos maga az altatás és az operáció is. Ilyenkor "ússza meg" Ön is a legolcsóbban. Emellett nagyszámú állat vizsgálatával már régen minden kétséget kizáróan, tudományosan bizonyították, hogy nincsen csontozatbeli vagy egyéb hátránya a 4 hónapos kor utáni ivartalanításnak, emellett számtalan további érv szól az ivarérés előtti beavatkozás mellett. Nálunk különösen sok tévhit övezi az ivartalanítást, hozzá nem értő emberek hosszan sorolják vadabbnál vadabb elképzeléseiket a beavatkozás káráról. Ami igaz: az ivartalanított állat hajlamosabb az elhízásra, amit ésszerű táplálással megelőzhet. Ez nagyságrendileg kevesebb kellemetlenséget okoz, mint az ivartalanítás elmaradása! Nem beszélve arról a tényről, hogy egy macskatartó sem tehet legtöbbet az állatvédelemért annál, hogy ivartalaníttatja a saját macskáját. A világ ugyanis tele van a nem kívánt szaporulattal!"

Beszámoló 2018.

Kedves Támogatóink, Kedves Követőink! Eltelt a 2018-as év, így szeretnénk megosztani Veletek az eltelt 12 hónap számait, összefoglalóját. Először is, egy kis bemutatkozó új követőink számára: A Pelyhes Peti Alapítvány egy ivartalanításra létrejött egyszemélyes szervezet menhelyi háttér nélkül. Célja: Tata és vonzáskörzetében a kóbor cicaállomány létszámának csökkentése ivartalanítással. Igyekszünk megelőzni a bajt, hogy meg se születhessenek a kóbor lét miatt eleve szenvedésre ítélt babacicák. Erőnkhöz és anyagi lehetőségeinkhez képest a rászoruló gazdis cicák ivartalanítását is segítjük egy kedvezményes műtét lehetőségével. Prioritásunk az ivartalanítás, de amikor lehetőségünk van, sok minden másban is segítünk a bajba jutott állatkákon. Idén már cicákon kívül több kutyusos segítségkérés is érkezett. A 2018-as évünk történései: Jelenleg 43 cica és 3 kutya van gondozásunkban. Közel 200 ivartalanításon vagyunk túl, ebből 5 kutyus, 60 kandúrka és 130 nőstény cica. Az ivartalanítás mellett több komolyabb műtét is szükséges volt: Golyó: szilánkos láb és csípőtörés, Nusikát gerincen lőtték, Gál Magdit pedig végbélelőreeséssel műtötték 2x is. Silvernek spirális lábtörése, Cecíliának könyökízületbe hatoló felkar törése volt. Mayababa több hetes kartöréssel került a gondozásunkba. Fidel kutyus (aki most ideiglenes befogadónál várja egy saját gazdi eljövetelét) és Mayácska is sérült lábacskával került látóterünkbe, de Ők műtét nélkül gyógyulnak. A rengeteg oltás, parazitamentesítés számokban ki sem fejezhető, illetve a kisebb-nagyobb betegségek miatti orvoslátogatások is hozzáratoznak mindennapjainkhoz. Minden gondozásunkban levő cica-kutya kivétel nélkül oltott, ivartalanított, tesztelt és parazitamentesített. Mindezekről havi beszámolóinkban részletesen olvashattatok. 25 új cicus és 3 kutyus került gondozásunkba: rögtön január elején Golyóbaba, majd sorban a többiek: Kázmér, Nusika, Komáromi Luca, az Újlaki család, Gézuka, Mezei Bogárka, Shell Mimi, Agostyáni Napsugár, Kossuth Zsuzsika, Komáromi Lilike, Pötty, Pumba és Fidel kutyusok, Pataki tesók, Gál Magdika, Silver, Ferike, Cecilia, és végül Mayababa. Tíz cicus sikeresen gazdisodott, Ők már új családjuknál töltötték az ünnepeket: Sanyi, Sámuel, Chloé (ő sajnos örökbefogadójtől megszökött, azóta sincs meg :( ), Napsugár, Nina, Lilike, Silver, Alinda, Gézuka és Hópihe. Sajnos többször is búcsúznunk kellett: Milánka, Kázmér, KóborBandi, Terézanyu, Virág, Csongorka, Menyus, Erika, és a még nevet sem kaphatott kóborkák. Emléketek örökké szívünkben él tovább. :( Itt vissza is kanyarodunk kicsit alapfeladatunkhoz, az ivartalanítás fontosságához. Csak a megelőzéssel tudjuk a kóbor állatok szaporodását megelőzni, és a már utcán élők életét megkönnyíteni. Az utcára születettek sokszor olyan betegséggel küzdenek, ami később, minden kezelés ellenére halállal végződhet. Segítségetekkel sok mindent elérhetünk! Legyen a környezetünkben minden cica ivartalan! Ne menjetek el segítségre szoruló állat mellett! És lássuk a "forintos" adatokat is: Állatorvosi költségekre fizettünk: 3.240.590,- Ft-ot, tápra: 1.634.540,- Ft-ot, alomra: 748.800,- Ft-ot. Ez mindösszesen: 5.623.930,- Ft! És ezek csak a "jelentősebb" összegek. Ebben nincsenek benne az egyéb "kisebb" tételek, úgy mint egy kis laktózmentes tej, egy kis pulykahusi, rizzsel, amit frissen főzve megkapnak, és egyéb adminisztratív költségek, amik felmerülnek egy alapítvány fenntartása során. Nektek hála, adományaitokból, licites és egyéb vásárlásaitokból összesen 2.608.500,- Ft jött össze. Köszönjük az év közben nyújtott segítséget. A licites vásárlásaitokkal, egyéni pénz és tárgyi adományaitokkal nagyban hozzájárultatok működésünkhöz. Sikeresen regisztráltunk a NAV-nál a személyi jövedelemadó 1 %-ának igényléséhez. Így jövőre mér mi is gyűjthetjük ilyen formában is adományaitokat. Reméljük, hogy ezzel kicsit csökkenthetjük a kiadások és a bevételek közötti különbséget. Köszönjük, hogy egész évben velünk voltatok jóban, rosszban. A 2019-es évben is várunk Benneteket!

Az Alapítványról

2018. szeptember 10.

Egy kis szösszenet azoknak, akik nem tudják mit is jelent, az hogy alapítvány, mitől lesz Valaki Alapítvány, és mivel jár ez.
Az alapítvány egy jogi fogalom: "Az alapítvány az alapító által az alapító okiratban meghatározott tartós cél folyamatos megvalósítására létrehozott jogi személy. Az alapító az alapító okiratban meghatározza az alapítványnak juttatott vagyont és az alapítvány szervezetét." (Ptk)
Az, hogy van egy Alapítvány, még korántsem jelenti azt, hogy ott vagyon is van. Az alapítói vagyon is a magánszemély saját kis adózott fizetéséből van, tulajdonképpen egyik zsebből a másikba áttéve. Ez valóban csak egy fogalom. Attól még nincs "gazdag nagybácsi" nincs állami támogatás. Adó 1 %-ra is csak két teljes lezárt év után lehet regisztrálni, aminek szigorú feltételei vannak. Tehát egy év közben pl. 2016. márciusában alakult szervezet, csak 2,5 év múlva 2018. szeptemberében regisztrálhat, 2019-ben "gyűjtheti" az adó 1 %-ot, amit majd 2019. októberében kap meg, ha sikerül a feltételeket maradéktalanul teljesítenie. És ez sem milliókat jelent, de természetesen nagy segítség lesz majd ez is.
Pelyhes Peti név után azért áll ott az Alapítvány kifejezés, mert Ildi merte meglépni ezt a lépést, merte "hivatalos" formába önteni azt, amit már előtte is csinált. De attól még ugyanúgy munka, család és "magánélet" mellett folyik az állatmentő tevékenység.
A cél a kóbor cicák számának csökkentése ivartalanítással, Tatán és vonzáskörzetében. Ez azt jelenti, hogy az ivartalanítás költségét vállalja át az Alapítvány, ha a vele együttműködő állatorvosnál történik a műtét. Amiben még tud segíteni, az a kóborkák első orvosi vizsgálatának átvállalása.
Nem azt jelenti az Alapítvány kifejezés, hogy mindent meg kell oldania. Ettől még nincs telephely, nincs állandó személyzet, aki rögtön szaladni tud, ha Valaki cicát(kat) talál, főleg nem a házi szaporulat kérdésének megoldása a feladata.
Az Alapítványnak nincs külön helye, a cicák ugyanúgy Ildiék kis lakásában vannak, ugyanannyi helye, ideje van, mint bárki másnak. Így is nagyok sok cicusról gondoskodnak, akik az elmúlt évek alatt Náluk maradtak, felelős gazdik hiányában.
Többek között ezért nem is tud az Alapítvány cicát fogadni. "Nem a menhelyi háttérben látjuk a megoldást, hanem a megelőzésben és az edukációban. Hogy minél több emberhez eljusson és alap dolog legyen az ivartalanítás. Ez az egyetlen és helyes megoldás arra, hogy végre csökkenjen a kóbor állatok száma."

Felelős állattartás

2018. február 5.

A minap belefutottam egy bejegyzésbe egy nagy létszámú csoportban, ahol egy gazdi az állatvédők ellen kelt ki, hogy már miattuk nem olyan ez a csoport, mint régen volt és neki ne papoljon senki felelős állattartásról, mert az az Ő magánügye, hogy tart macskát.

Sajnálom, hogy sokaknak így csapódik le az állatvédelem, sajnálom, hogy nem szánnak rá pár percet, hogy elgondolkozzanak a tényeken, hogy érezzék, élőlényt tartani milyen óriási felelősség : A kezünkben tartunk egy Életet, rajtunk áll, hogy a viszonylag rövidke kis sorsa itt a Földön hogyan telik el....

Nyitok most egy másik gondolatsort, mindennapos történet és tragédia. Egy munkahelyre, még a nyáron egy ott dolgozó bevitte a "felesleges" szaporulatát és egyszerűen hátradőlt... Jó nagy a kert, kiszór nekik egy kis szárazat aztán majd jól felcseperednek , gondolta. Az mar nem érdekelte, hogy a nyári viharokban hogy érzi magát a négy héthetes apróság, azzal sem foglalkozott, hogy mindegyik nőstény és pár hónap múlva megsokszorozódik a létszám....

Mivel "édes cuki" apróságok voltak, némi összefogással végül gazdisodtak, kettő sorsáról tudok. Az egyik felelős állattartóhoz került, ő mar túl van az ivartalanításon is. A másik pár hónapra talált "gazdira", de "rosszalkodott", így a tél közepén a legnagyobb hidegben landolt ismét a kertben, ahonnan elindult.... Nem volt téli bundácskája, semmivel nem tudott védekezni a hideg elől és a karácsonyi szabadságolások miatt több napot vacogott és rettegett mire segítséget kaphatott....

Tudom, hogy nem Nektek kell magyarázni a felelősségről, akik állatvédő szervezetek munkáját követitek és értitek ezt a szélmalomharcot, amit nap mint nap vívunk, vívnak.

Szégyen, hogy a 21. században egyáltalán felmerül az ivartalanítás fontossága. Kell, hogy lehetőség legyen a kóboroknak is gazdára találniuk, ők is megérdemlik a biztonságot, azt hogy legalább életük hátralévő részében ne a nélkülözés legyen az osztályrészük. De ez csak akkor sikerülhet, ha az állattartók felelősen gondolkodnak és tudomásul veszik, hogy ebben a helyzetben egy cicának sem szabad megszületnie. Másként marad a tűzoltás, a szélmalomharc és a kétmillió kóbor macska országa.
Korlátozott kapacitásokkal bírunk, de soha nem mondunk nemet, ha egy környékbeli cicatartó ivartalanításban kér segítséget tőlünk, mert az anyagiak nem teszik lehetővé a beavatkozást. . A kóbor kolóniák etetői, a rászorultsági alap a gazdisoknál... mindig számíthatnak a Pelyhes Peti Alapítványra, aki egy olyan kis kóborkáról kapta a nevét, aki öt hetet élhetett és akinek soha nem lett már igazi gazdija.....

Karácsony

2017. december 23.

Karácsony van... Talán élete első olyan decembere, amikor otthona lehet, talán a sokadik. Talán élete első decembere, puha fekhellyel körbeölelve, játékokkal körülvéve. Mindegy milyen színű a bundája, mindegy hány év vagy hónap áll mögötte. Sejtjeiben belekódolódtak a sorsok. Szerencsésebb vagy szerencsétlenebb felmenői ötvöződnek benne, ott vannak mindazon emlékek, melyek évszázadok, évtizedek alatt történtek őseivel, testvérkéivel, akikről már semmit nem tud, de mégis ott vannak Benne, egyedi és megismételhetetlen életében, melyet ismeretlen anyák és apák ajándékaként kaphatott, akik már elvesztek a múlt tengerében.
Karácsony van és Ő immár ott lehet, amiről százezrek még csak álmodni sem tudnak, mert soha nem érezhették meg ezt a biztonságos érzést, amit a valódi szeretet nyújthat.
Talán az ablakból nézi a kinti világot, talán kiszimatol az éppen nyíló bejárati ajtón, de egyet biztosan érez: jó itt bent, csudajó érzés a gazdi simogatása, nagyon klassz dolog mindig jóllakottnak lenni. Nem vágyik abba a kinti világba, már csak unaloműzésként figyelgeti az üresebb perceiben. Megfigyeli az etető körül összegyűlő madárkákat, figyeli a kinti szél süvítését, miközben élvezi a jóleső szoba melegét.
A bundája minden szálában, a színeinek minden apró összetevőiben őrzi a múltját. Ott vannak a dorombolás akkordjaiban, ott vannak az emlékfoszlányokban, ott vannak Benne, melyektől azzá válhatott, aki ma lehet. December van és Ő boldogan nyújtózik és lekászálódik az ablakból, hogy érdeklődését a feldíszített fa felé fordítsa. Tegnap már a díszítésben is " segíthetett". Gondolja, hogy segítség volt, ahogy puha mancsával arrébb lökdöste a színes díszeket, vagy amikor lepiszkálta a már feltetteket, hisz Ő pontosan tudta, hogy "az nem oda illik". Az sehova nem illik, hisz "az egy csudajó új játék, nem felaggatni való". Gazdi csak nevetett és jó volt hallani a nevetését, mert tudta, hogy gazdit felvidította ismét. Ő ezt tudja adni: dorombolós vidámságot. Társ lehet és évszázados sorsokkal a háta mögött végre beteljesítheti küldetését: lélekkel és örömmel megtölthet egy otthont, hogy a lakás tényleg otthon lehessen.
Köszönet minden Pelyhes Petis barátunknak, akik mentett cicával készülnek az ünnepekre, akik megnyitották az otthonukat, hogy meleget, biztonságot és szeretetet varázsoljanak egy egy tappancsos életébe. Külön köszönjük mindazon barátunknak, akik év közben támogatásukkal lehetővé tették azt, hogy egyre több utcára kitett vagy utcára született cica kaphasson segítséget és reményt ahhoz, hogy az Ő életükbe is beköszönthessen majd egy olyan december, amit a gazdi mellett tölthet majd <3
Áldott Karácsonyt dorombolunk Nektek 

(NE!) "Ajándékozz cicát"

2017. december 16.

(NE!) "Ajándékozz cicát".
Életem egyik legnagyszerűbb örökbefogadása úgy kezdődött, hogy egy fiatal pár egyik tagja cicafekhellyel és cicajátékokkal lepte meg kedvesét. Nem. Nem döntött helyette, nem pajkoskodott a torta mellett az általa kiválasztott cica, de a szülinapon jelezte a macska felszereléssel, hogy készen áll arra, hogy az általa szeretett társ régi vágya teljesülhessen és egy harmadik taggal bővüljön a család. Ezt követően már együtt jöttek el megismerkedni az interneten kiválasztott kandúrkával, hogy meggyőződhessenek arról, hogy valóban Ő lesz a legideálisabb kis társ.
Mert ez a legfontosabb. Hosszú évekre köteleződnek el egymás mellett és mint ahogy az emberek is különböznek, ugyanúgy különböznek a macskák is. Nem csak a bunda színe fontos, sőt ez fontos a legkevésbé... "Az egymásra találás a fontos". A "temperamentum" a fontos.
A Pelyhes Peti is több olyan megkeresést kapott már, amiben ajándékba szánt cicáról érdeklődnek. A "meglepetések", élőlények esetében nem működnek. Kell az egymásra hangolódás, kell az, hogy aki a későbbiekben a kiszolgáltatott élőlényért felel majd, aki a gazdi lesz, dönthessen. És a cica is dönthessen, elvégre "csak az életéről születik" meg ez a döntés.
Közeleg a Karácsony... Lehet, hogy sokan örülnek majd a fa alatt egy egy új jövevénynek, egy meglepetés cicának. De élőlények esetében nem lehet másnap azon gondolkodni, hogy "jajj nem is tetszik a színe, jajj, hisz ő karmol, nagy az orra és nem az alomba piszkít."
Ne ajándékozz élőlényt! Ne dönts a sorsáról felelőtlenül. Hagyd meg a döntést azoknak, akiknek az ajándékod szól: a leendő gazdinak és a cicának. Hagyd meg a lehetőségét annak, hogy valóban egymásra találhassanak....

Az Állatok Világnapja

2017. október 4.

Gondolatok Assisi Szent Ferenc halálának évfordulójára, az Állatok Világnapja alkalmából
Szúrós gyolcsruha fonta körbe vézna testét, ahogy lekucorodott a dombtetőre, hogy köszöntse kistestvéreit: a madarakat, a fákat, melyekkel valami láthatatlan kötelék fonta egybe.
Azt hirdette - közel nyolcszáz évvel ezelőtt -, hogy testvéri kapocs köt össze minden teremtményt. Ő már akkor tudta, hogy nem vagyunk kizárólagos birtokosai ennek a földnek és azt is, hogy "embernek lenni" elsősorban a felelősséget és nem a gyengék leigázását jeleni. Híres, gazdag kelmefestő családban született, de önként mondott le erről a világi gazdagságról,valami sokkal sokkal fontosabbért, hogy aztán puha ruhatárát durván szőtt zsákruhával pótolja. A halálának napja ma az Állatok Világnapjaként ismert, mert cselekedeteivel vívta ki az állatok védőszentje címet. Mindennapi, egyszerű cselekedeteivel, melyek miatt sokan bolondnak, különcnek tartották.
DE Ő mindvégig hitt abban a szíve mélyén suttogó, szelíd hangban, mellyel kezdetben csak a szűk környezetét változtatta át , de a későbbiekben évszázadokon keresztül milliók számára alakította, jobbította, tette élhetőbbé a világot.
És most itt vagyunk lassan a 21. század közepén. Mit szólna ez a csendes szelíd szerzetes a nagyüzemi vágóhídjaink láttán? Ő a középkorban élt, ahol az emberi élet sem számított túl sokat. Mi "civilizáltabban" irtunk ki mindent magunk körül. Mi megideologizálunk. Mi még álszentebbek vagyunk, mint a középkor embere. "Kevesebb Vér", de sokkal nagyobb szenvedés, pusztítás a falak között. Ketrecbe zárt és leélt rövidke életek jelzik, hogy az emberiség létszáma drasztikusan nő. Olcsó párizsi reggelire, mindegy milyen áron. Papírdobozba zárt tojás, mindegy milyen áron, illetve lehetőleg olcsón, minél többet. A ketrecben szenvedő és a futószalagon legyilkolt már eszünkbe se jut, amikor az ízlésesen becsomagolt és konyhakészre feldolgozott terméket a kosarunkba pottyantjuk.
Ferenc nem ette az állati húst. Ez a cselekedet, abban a korban szinte elképzelhetetlennek tűnhetett. "Mert senki nem eszi meg a "testvéreit"". Senki nem hagyja az út szélén az elütöttet, senki nem siet el a kuka mellett nyávogó kifolyt szemű szerencsétlen mellett... Senki, aki egy kicsit is úgy érzi, hogy egyek vagyunk, egyek a teremtésben, nincs alá és fölé rendeltségi viszony, mert az összes csúszó mászó és rovar, madár és emlős, fák és bokrok és ezerféle színben pompázó virág ugyanúgy azt az egy életet kapta a Teremtőtől mint ahogy mi magunk. Kimenteni egy fuldokló gilisztát a tócsa közepéről, arrébb húzni az út szélére az eső által kicsalt csigabigát ugyanúgy állatvédővé tesz bennünket, mint amikor egy négylábú társért hajolunk le az "út porába", hogy felemeljük és valódi társunkká válhasson. Kínában kínai állatvédők küzdenek nap mint nap az éttermekben felkínált kutyahús hasznosítása ellen. Ők állítják meg az összekötözött lábú és szájú szerencsétleneket szállító kamionokat és parancsolnak megálljt. Ők hozzák majd el végül a számukra a szabadságot és a megbecsültséget. Sokmindent tehetünk. Nem arról van szó, hogy "ne egyél húst". Vegetáriánussá válni sokszor egy hosszabb folyamat. De a vásárlásoddal is döntesz. Azzal is kifejezheted, hogy állatvédő vagy. Hogy a kevesebb szenvedéssel és élhetőbb élettel járó termékeket választod. Rengeteget tehetsz, hogy jobb legyen ez a világ.... Sok sok életet menthetsz meg úgy, hogy talán nem is tudsz róla. Szentté válni nehéz. Jobb emberré talán könnyebb...
Igenis meg lehet tanulni úgy élnünk, hogy a lehető legkevesebbet ártsunk másoknak. Hogy Ferenc üzenete ne csak az év egy napjára szóljon, hanem a halálának napja egy új életforma kezdete lehessen.
Szent Ferenc soraival zárom a gondolatot, hogy a szívünkig hatolhasson:
"Uram, tégy engem békéd eszközévé,
hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
hogy összekössek, ahol széthúzás van,
hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.
Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,
nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak,
nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek,
nem arra, hogy szeressenek, hanem hogy én szeressek. "

"Bob az utcamacska"

2017. június 7.

Hogy a végén ki kit mentett meg, már nem is tudjuk. Csak azt tudjuk, hogy "megmentődtünk", így együtt. Hogy amikor hazaérünk, akkor van aki vár ránk. Aki egész nap ránk vár és mindig boldog, amikor megcsikordul a zárban a kulcs...
Most olyan munkám van, ahol olyan fiatalokkal dolgozhatom, akiknek többsége ismeri a drogok világát. Ismerik az eldobottság érzését, tudják milyen az család nélkül létezni. Sokszor vadak, sokszor a jóindulat mögött is a rossz szándékot keresik, mert megsebezte őket a gyökértelenségük, a senkihez sem tartozás. Többen közülük már "nem hisznek a jóban".
Ma gondoltam egy nagyot és betettem nekik a "Bob az utcamacska" c filmet. Ők, a "hiperaktívok", a legnagyobb csendben nézték végig a közel két órát. Egy egy közbeszólás zavarta csak a teljes hangtalanságot, amikor egy egy filmkockán magukra ismertek: Az éhezésben, az utcán alvásban, a családtalanságban.
A film végén adogatták a pendrivéket, hogy tegyem rá, mert újra meg akarják nézni...
ÉS hogy a film végén ott marad nyitva a kérdés, az már talán nem is számít, már nem számít, hogy a végén "ki kit is mentett meg..." Számít? Az számít egyedül, hogy megmentődtünk. Mindannyian megmentődünk, akik kinyitjuk a szívünket a felelősségvállalás felé és megnyitjuk az ajtónkat a bajba jutottak számára, akik a végén "megváltják a világunkat".

"Boci" cicáink :)

2017. április 25.

Azt tudtuk, hogy az internet tele van álhírekkel, de most mi is belefutottunk egy olyanba, amit itt ünnepélyesen sorról sorra megcáfolhatunk :)
A vicces az egészben a kezdő mondat: ""Nem szabad senkit megítélni a külseje alapján, de amerikai tudósok most bebizonyították, hogy macskák szőre esetében más a helyzet, mert bizony bundájuk színe és a viselkedésük között kapcsolatot lehet találni."
Szóval "ne legyünk előítéletesek, kivéve, ha az amerikai kutatók mást állítanak. És ezt követően már sírva nevettünk, amikor pellengérre állította a "reprezentatív mintavétellel" többek között a fekete fehér cicákat, akiknél "a különféle színcsoportok agresszivitási értéke alapján a kutatók megerősítették, hogy "a trikolor nőstények a fekete-fehér (boci) és a szürke-fehér macskákkal együtt voltak a leggyakrabban agresszívek az emberekkel szemben." SŐT!: "Arra is rámutattak, hogy a fekete - fehér boci mintázatot viselők akkor mutatnak agresszív fellépést, ha kézbe veszik őket."
Amúgy kár, hogy ezt a kutatást az alapítványi boci színű cicáink még nem olvasták, mert valószínű, hogy azon nyomban vérfarkassá változtak volna és kipattannak az ölből, hogy ezzel a viselkedésükkel ne tegyenek keresztbe a kutatócsoport tagjainak! :D
De leginkább azt sajnáljuk, hogy a "tudomány köntösébe burkolva" ehhez hasonló megalapozatlan állítások terjedhetnek, ezáltal akár csökkentve az esélyüket azoknak, akik tarka bundába születtek a világra.
Viszont öröm az ürömben, hogy a Pelyhes Peti Alapítvány szurkoló tábora ennél sokkal tudatosabb cicaszeretőkből áll, így pl a fekete fehér, (de leginkább kékes szürke fehér) Fruzsi pár nappal ezelőtt szerető gazdihoz költözhetett és jelenleg éppen próbaidejét töltheti <3. A gazdi napi levelében pedig pontosan a "tudományos cikk" ellenkezőjéről számol be, ugyanis ez a pincében leszült kóborka a legnagyobb ragaszkodással köszöni meg, hogy otthona lehet és a közeljövőben is erre számítunk részéről, akkor is ha telihold lesz :)
De térjünk rá a még gazdikereső tarkáinkra. Rögvest itt van Baji Borbála - köztünk szólva csak Bori - aki szintén anyaként állt helyt az utcán a legnagyobb hidegekben és annyira "antiszociális volt", hogy egy néni küszöbére helyezte a számára legértékesebb kölykeit, így kérve segítséget legalább a részükre.
https://www.facebook.com/PelyhesPeti/photos/a.1691187454497011.1073741829.1680751852207238/1783857945229961/?type=3&theater
Kálmánka, a vak kis stopposunk szintén régóta várakozik, miközben ölben, üvöltve dorombolással mulattatja az időt. =D
https://www.facebook.com/PelyhesPeti/photos/a.1691187454497011.1073741829.1680751852207238/1786762278272861/?type=3&theater )
Panda Laci szintén sajnálatosan semmi agresszivitást nem mutat, =Dhttps://www.facebook.com/PelyhesPeti/photos/a.1691187454497011.1073741829.1680751852207238/1831035013845587/?type=3&theater
Talán csak Szöszikről mondhatnánk el, hogy viselkedésével némileg megalapozhatná a "kutatási eredményeket", de Ő is csak egy pontban : nem szeret kézben lenni. Ölben viszont annál inkább :) https://www.facebook.com/PelyhesPeti/photos/a.1691187454497011.1073741829.1680751852207238/1841736529442102/?type=3&theater
Saját házi kutatásunk összegzéseként MEGÁLLAPÍTHATJUK, hogy az általunk vizsgált s kutatásba bevont 5 cica közül négyen kifejezetten bújósak és ember centrikusak, így toll a fülükbe a kutatóknak :D Az eredeti cikket pedig nem linkelem, mert semmilyen formában nem kívánok részesévé válni álhírek és rémhírek terjesztésében

A 20 százalék

2017. április 22.

Mindössze húsz százalék... Mindössze ennyi juthat nekik -a százból - esélyként a túléléshez. Ennyi adatik, a most is vakon, bokrok alján bukdácsoló apróságoknak, akik kóbor macskaként kezdik el a földi életüket és így is fejezik be: Sokszor pár órásan, pár naposan...
Nyolcvan százalékuk meghal, mielőtt még megérezhette volna a Nap melengető adományát. Még ennyi sem jut a számukra. Sokszor a sorsuk már a vemhesség alatt megpecsételődik, hisz az alultáplált anyák maguk is betegségekkel fertőzöttek, így nem egyszer - egy - egy alom számára- a húsz százalék helyett, marad a száz százalékos pusztulás...
Amikor a facebookon olyan posztok keringenek, ahol kidobott kicsik vakon, lucskosan visszanéznek ránk a képről és a kommentek között felbukkan egy-egy olyan, mely - a sajnálkozáson túl- a segíteni akarásról szól, akkor tudnunk kell, hogy ez a harc csak most kezdődik. Egy később elkészített képen a legtöbbször már kevesebben lesznek... A "harc", a senki ellen folyó harc, az életben maradásról szóló kemény küzdelem. És ilyenkor is ritka, hogy a testvérek közül mindegyik megéli a pár hetes életkort. Húsz százalék .... talán. Csendben mennek el a többiek, olyan bársonyléptű csendben, ahogy "éltek" ahogy kis hősként vívták a maguk háborúit, csak ők tudva, hogy az milyen fájdalommal járt. Örök vesztesek.
A szenvedésre születnek, hogy közülük minden ötödik, talán életben maradhasson. Emiatt szorgalmazzuk és támogatjuk minden tőlünk telhető eszközzel az ivartalanítást.
Emiatt szeretnénk mindent elkövetni, hogy legalább az általunk önként vállalt területen, Tatán és környékén minél több esetben segíthessünk legalább az ivartalanítás költségeivel. Minden ivartalanított kolónia után az a jóérzés tölthet el minket, hogy több tucatnyi, akár több száznyi kicsi szenvedését előzhettük meg. Mert rájuk senki sem vár. Mert észrevétlen csatát vívnak az éjszakában, elrejtőzve a saját nyomorukkal. Fordulj hozzánk ha Tatán vagy a környéken élsz és SEGÍTENI akarsz! Mi melletted leszünk, ha részt vállalsz, hogy a környékeden élő kóborkák ivartalanításánál közreműködj. Hozzáértő állatorvossal és a költségek rendezésével tudunk beszállni, de folyamatos helyhiánnyal küzdünk, így a lábadoztatás rövid idejére a Te gondoskodásodra lesz szükség!
Esetenként gazdás cicák ivartalanításához is hozzájárulunk, amennyiben a gazda szociális helyzete ezt indokolja. Keress minket itt a facebookon, tegyünk közösen, hogy ne így legyen! Hogy a statisztikai számok rideg világa mögött megszűnjön a szenvedés...
Csak a tavalyi tavaszi-őszi időszakban mi magunk is megtapasztalhattuk, hogy a leggondosabb odafigyelés ellenére is a statisztika kegyetlen dolog. Sokszor gondolunk Rájuk, mindazokra, akik napokra- hetekre megajándékoztak minket a jelenlétükkel, akik törékeny életük részét velünk tölthették. Ők már nem statisztikai adatok. Ők ugyanúgy hozzánk tartoznak és alakítanak bennünket, mint szerencsés társaik, akik a gazdis fotókkal minden nap mosolyt csalnak az arcokra. Csak az Ő sorsuk szívbemarkoló, és az emlékük azt üzeni, hogy másként is történhetett volna....

Macskák világnapja

2017. február 17.

Ma van a macskák világnapja. Sokuk "ünnepel" ezen a napon is. Ünnepli azt, hogy van otthona, hogy tartozhat valakihez, hogy soha nem éli meg a nélkülözést. És sokkal többen, ezen a napon is kiverten csavarognak, éheznek, szenvednek.
A következő héten egy új utcai kolónia ivartalanításába kezdünk. Ez a kép ott készült, amikor egyikük a vacsi után elégedetten nyalogathatta a bajuszát <3 Köszönjük a képet, Mariann! <3
Amikor pár percig érezte azt, hogy gondoskodik róla is valaki...
Ezen a napon Neki és minden utcán élő cicának azt kívánjuk, hogy okuk legyen egyszer ünnepelni. Mert a cicák társas lények és még az utcára születettekben is ott van az igény a szeretetre, a gondoskodásra. Oly sokszor tapasztaltuk már, amikor egy egy mentvényünk napok - hetek alatt elkezdett oldódni, majd ömleszteni felénk a szeretetét....
Bárcsak minden cicának jutna egy jó gazdi és sohase tapasztalnák meg azt, hogy a "macskalét" a legtöbb esetben együtt jár a kitaszítottsággal.

Karácsonyra készülve

2016. december 22.

"Képeslapot" kaptunk. Kinga és Gergő küldték ma, hogy "boldog Karit kívánjanak". Azt hiszem ennél kedvesebb karácsonyi üdvözlést nem is küldhettek volna :) . A képen egy potenciális áldozat: a neve Karácsonyfa. És a fa alatt a potenciális "ünneprontó" ( :D ) Ashley, aki készül kiválasztani pár új játékot magának, amivel focizhat :)
És amiért a legkedvesebb egy ilyen Karácsonyi üzenet , az az, hogy tudjuk, hogy Ashley sem fog már ázni-fázni ezen a télen, úgy mint Nina sem, aki szintén utcán született cilából lett Kingáéknál Családtag <3
Köszönjük! Köszönjük, Nektek, akik ebben az évben örökbe fogadtatok egy egy életet. Mindegy is, hogy a "Pelyhes Petitől", vagy más állatvédő szervezettől vagy magánmentőktől, vagy akár úgy hogy Ti magatok hajoltatok le az utcán, hogy segítsetek. A lényeg az, hogy ebben az évben is sok sok árva kaphatott esélyt, akik talán már nem is emlékeznek arra, hogy milyen borzasztó volt az utca, mert a szeretet feledtette már velük. Akiknek már "csak annyi a dolguk", hogy kiválasszanak egy egy díszt a karácsonyfáról, új játék gyanánt. Akikkel össze lehet bújni majd a téli estéken és érezni, hogy az Otthon Tőlük lesz teljes <3
Külön köszönet Kinga és Gergő, hogy ilyen szerető szülei lettetek a két rosszcsontnak

Gondolatok

2016.11.15.

"Kedveseink! álmodjatok édes, szép síri álmot,
Őrt áll itt szelíden, s nem feled a szeretet."
/Tóth Árpád/
Kavarognak bennem a gondolatok és egyszerűen muszáj kiírnom magamból őket. Bénultan kattogtatom az egeret a R.I.P album képei között... Márciusban indultunk és már húsz képet töltöttünk fel ebbe a nagyon szomorú "virtuális emlékezetbe"... A képek között ott vannak Vali mama pár órás babái és ott van - a halálával számomra legnagyobb szomorúságot okozó - Tekla mama képe is... Tekláé, aki annyit adott magából, hogy az általa táplált kicsik élhetnek, míg Ő halott...
" A nagy számok törvénye" alapján. Tudjuk. Tudjuk, hogy Ildi által vállalt tevékenység egy nagyon rögös talajon vezet minden nap. Ildi kitart. Mai napig nem értem, hogy hogy bírja még... Pedig nincs egy éves az alapítvány és már 20 fotó....
Persze ennek közel háromszorosa a gazdisok létszáma... azt hiszem emiatt "kel fel a Nap minden reggel"...
Rögös ez a talaj, tele van botlással, eséssel, halállal. Olyan, mintha egyszerűen lehetetlenség lenne kivédeni a tragédiákat, pedig állandóan agyalunk. Minden egyes tragédia után napokig kattognak a kérdések, "hol törhetett ketté ez a történet? Mit kéne máshogy, hogy ne így legyen? "
Emiatt kéri Ildi -a betegségekre utaló legapróbb jelek esetén is - sok esetben a vérvételt, hogy időben megkezdődhessen a megfelelő kezelés. Az azonnali parazitamentesítés és az elkülönítés a legfontosabb! Pár nap elteltével megkapják a parvo elleni ( kombinált) első oltást a babák. Talán kevesen tudják, hogy a parvo oltás nem csak a megelőzésben segíthet, hanem a már bujkáló betegség felerősödését is megakadályozhatjuk általa. Minden cicát teszteltetünk, ez szintén elengedhetetlen, hisz a többségük az utcán látta meg a napvilágot, kisebb részük olyan "gazdáknál", akik talán "az utcánál is rosszabbak"...
Akik macskamentéssel foglalkoznak, azoknak tudniuk kell, hogy minden nap egy "időzített bomba". Akár hosszú hetek elteltével is bekövetkezhet egy újabb tragédia. Sok mindent lehet tesztekkel, elkülönítéssel, immunerősítéssel kivédeni, de a hosszú ideig tartó éhezés miatt kialakult májkárosodás, az immunrendszer törékenysége soha nem várt, de mindig félt tragédiákat okozhatnak.
Állatvédelemmel foglalkozni azt is jelenti, hogy szinte mindig az "árnyas oldalon" mozogsz. Annak az 50 gazdis képnek az elkészültét is hetekig tartó bizonytalanság és "félelem" előzte meg. DE mire elkattanhatott az "utolsó menhelyes kép" már érezhettük, hogy eltelt az az időszak, ami mindent megváltoztat, ahol az út elágazik: az Élet vagy a tragédia fele vezet...
Ildi pedig minden egyes Pelyhes védenc mögött ott van az erejével és az aggodalmával, az örömeivel és a bánatával. Mert kizárólag a cselekvő jelenléttel lehet napról napra megtölteni élettel a "gazdis album" képkockáit...

Szelídítsünk vadcicát 

Avagy a puffogó szőrös kobra esete az amatőr idimamival  

"Ő itt Luna :) ( Igazi képet lehetetlenség róla készíteni, előbb megtanulok rajzolni :) )
Vasárnap este döntöttem: vége, nem kínzom tovább azzal, hogy a ketrecben szelídítgetem és várom a csodát: " hogy majd egyik nap arra ébredünk, hogy barátokká váltunk". Feladtam és kezdtem azt érezni, hogy Lunának igaza van: egyre inkább magamat is a patás ördögnek, smasszernek stb éreztem, hogy bezárva tartom. Szóval bevittem a rabkalitkát a fürdőbe és kinyitottam a ketrec ajtaját... Egy órámba került, hogy az Ági hozta legfinomabb falatokkal kicsaljam, mert eddig az volt a baja, hogy be van zárva, most hirtelen az lett a baja, hogy "szabad lett". Egy óra elteltével arra eszméltem, hogy meg sem állt a szobáig, azon belül a dög nagy szekrénysorig, aminek az aljába max egy egér fér be, no meg Luna!
Reggel etetés: szekrény alá becsúsztatva, mint valami szar börtöndrámába, ahogy a rácson át belökik a kaját. Rózin nagyon röhögtem, ugyanis Ő minden csak nem Lunához mérhető "apró termet", de amikor meglátta "szegény éhező", hogy kaja van a láthatáron ( fizikai képtelenség lett volna részéről bekúszni érte) hasra vetette magát és amennyire csak bírt benyúlt, hogy kihúzza a tálkát :D Luna sem volt rest, ő meg befele húzta a kaját, így Rózi egy két falattól eltekintve tovább éhezett :D
Másfél nap sem telt el és Lunahercegnő már napközben is előmerészkedett, pusztán azért, hogy jelezze: egy fővel nőtt azon élettársaim száma, akik nem a budiba szarnak, hanem az íróasztal alá és mindezt arcpír nélkül teszik.
Éjjel beindult a csörgőlabda biznisz a legnagyobb örömömre :) JÓ, persze tök nem vagyunk még haverok, mert továbbra is a főrezidencia a szekrény alatti terület és a "jó reggelt szívem" bájolgásra csak egy hatalmas fújás a válasz, de alakulunk :)
Megkönnyebbültem. Attól féltem , a ketreces reakcióiból ítélve, hogy pánikba lesz ha "szabadon mozoghat" végre, de ezzel szemben az történt, hogy egy egyre oldottabb tündéri csajszi mer már mosakodni előttem és amikor kimászik a szekrény alól elégedetten domborít és elkezdni koptatni a körmét a tv szekrényem egyre kevésbé létező lábán :D Hagyom. Időnk mint a tenger. Előbb utóbb úgyis rájön, hogy mennyire szerethető vagyok :D " 

Halloween

2016.10.31.

Napi kultúra rovat, Csabika és a kis Soma segítségével és a Wikipédiának köszönhető tartalommal :)
MI is van ma? Mi is az a Halloween?
"A halloween ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep október 31. éjszakáján, amit elsősorban az angolszász országokban tartanak, bár mára már az egész világon elterjedt szokássá vált.
Az ünnep őse a pogány kelta boszorkányok, kísértetek és egyéb démonok ünnepe, a samhain volt október 31-én, amely egy kelta halálisten, a druidák istene, Crom Cruach(en) kultuszában gyökerezik. A május 1-jei beltane ünnep az október 31-ei samhain ünnep "ellenpontjaként" az esztendő "napos" felének eljövetelét jelentette, amin emberáldozatokat is bemutattak a druidák.[1]
A Halloween ünnepben idővel összemosódott a római Pomona, a gyümölcsfák és kertek istennőjének ünnepe; a Parentalia, a holtak tiszteletének szánt nap; a Lemuralia ünnep, ami a római vallásban olyan ünnep volt, amelynek során az ókori rómaiak ördögűzési rítusokat hajtottak végre, hogy kiűzzék a halottak rosszakaratú és félelmetes szellemeit a házaikból; valamint a pogány kelta samhain ünnep, amit október 31-én tartottak, és amit ők az óév utolsó napjának is tekintettek. A druidák hite szerint a szellemek, azok közül is inkább a gonoszak, ilyenkor látogattak fel az élő emberekhez az alvilágból.[2]
Az Október 31-ét követő napon, szinte az angolszász országokkal egyidőben ünnepel a katolikus kereszténység is. A kereszténység elterjedésével az őskeresztény szokásokat a pogány ünnepekhez igazították az ősi szokások betiltása helyett. Így az egykori kelta halottkultuszhoz kapcsolódó téli napforduló időpontjában megtartott pogány ünnep a keresztény mindenszentek ünnepévé vált (omnium sanctorum). A nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápának köszönhetően került be, miután a Hadrianus római császár a pápának ajándékozta a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont. A pápa átalakíttatta az Agrippa tervei alapján emelt hatalmas templomot, és 609. május 13-án felszentelte. A Pantheon eredetileg Bosszúálló Jupiternek, Venusnak és Marsnak volt szentelve. Bonifác a pogány szentélyt Szűz Máriának és a vértanúknak ajánlotta. A krónikák szerint több mint 28 kocsi hordta a keresztény vértanúk csontjait a római katakombákból a templom főoltárába. A szent ereklyék ekkor kerültek először olyan helyre, amely azelőtt pogány istenek tiszteletére épült, így vált a minden pogány isten temploma keresztény Mindenszentek templomává. III. Gergely pápa a 800-as években "a Szent Szűz, minden apostol, vértanú, hitvalló, s a földkerekségen elhunyt minden tökéletes igaz ember" emléknapját november 1-re helyezte át.[3] A Mindenszentek november 1-i főünnepét követő ünnepnap pedig, amikor a »küzdő egyház« (ecclesia militans) a »szenvedő egyházról« (ecclesia patiens) emlékezik meg. A római katolikus egyház november 2-án tartja a Halottak napját, amely ekkléziológiailag a "szenvedő egyház" (ecclesia patiens) ünnepe.,
A protestáns keresztények a reformáció napját ünneplik október 31-én, annak emlékére, hogy a hagyomány szerint 1517-ben ezen a napon függesztette ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom ajtajára a bűnbocsátó levelek árusításával kapcsolatos 95 tételét
Szent Patrik működésének hatására, aki az 5. század második felében tevékenykedett misszionáriusként Írországban, a kereszténység és a kelta pogányság keveréke, a Culdee-i kelta kereszténység (en) jött létre. Az ősi druida hit megfért az új tanításokkal és egészen addig virágzott, míg az angol hódítók el nem foglalták és meg nem semmisítették. Írországban október 31. éjszakája a mindenszentek éjszakája (All Hallows' Eve) nevet kapta. November első napja volt a keresztény ünnepnap, a mindenszentek napja (All Saints' Day vagy All Hallow's Day)."

A "facebook nem enged felejteni"...

2016. október 21.

Borús, sírós napra virradt ez a reggel.Pont olyan eső-áztatta nap kerekedett ki belőle, ahogy indult, amikor legszívesebben visszabújnánk a takaró alá egy könyvvel, az olvasólámpa fényébe burkolózva vagy egy kis mécses táncoló lángjának melegébe....
Valahogy nem enged felejteni az élet... És egy egy időszak távlatából újra élhetjük az akkori "Most"-ot és a jelent. Egy éve még nem létezett az alapítvány. De egy évvel ezelőtt történt egy olyan tragédia, aminek hozadékaként ma két kicsi túlélőről is hírt adhattunk, aminek köszönhetően ma Ildi nem képes egy értelmes mondatot leírni a levelezésünkbe, mert az egykor két napos Döncike folyamatosan a billentyűzetén ugrabugrál <3
Egy évvel ezelőtt talán először hallottam sírni Ildit a telefonba. Akkor már napok óta küzdött Peti életéért és a kicsi kandúrka is megpróbálta ehhez az életért folytatott küzdelemhez hozzátenni a maradék erejét. Nem sikerült. Petinek nem. Ildit talán először hallottam sírni, megállíthatatlanul felszakadó könnyekkel. A karjában halt meg, a sokadik infúzió után. Nem tudtam mit mondjak neki. De később megfogalmazódott Benne is és bennem is a válasz: küzdeni, cselekedni. Peti életét tovább vinni másokban. Megpróbálni sokszor a lehetetlent, mert lesznek akiknek sikerülhet! És Peti emlékének ezzel tudunk igazán méltó megemlékezést állítani. Hogy holnap is és holnap után is az eszünkbe jut majd. Hogy élt egyszer egy kicsi fickó, aki egy laktanyánál magára hagyottan haldokolt és már későn érkezett a segítség. De itt van velünk. Itt van az elszánt dacos előrenézés, aminek köszönhetően most ennyien vannak már a Róla elnevezett alapítvány védelme alatt. Ildi védőszárnyai vigyáznak Rájuk.
Egy évvel ezelőtt ezekkel a szavakkal búcsúztunk, de egy év után tudjuk, hogy néha a "halálnak is van értelme" <3
"Pelyhes Peti ma elment...
A nagyvilág számára olyan észrevétlenül, ahogyan érkezett. Nem tudtuk mi történt Vele és eddig a pontig azt sem tudtuk, hogy az elmúlt napokban milyen aprócska hősként igyekezett életben maradni... Pelyhes Peti egy volt azon tízezrek közül, akik úgy születtek erre a világra, hogy senki sem várta Őket. Azután a csíkos bundás hetyke kis legény nevet kapott és mellé rendeltetett itt a földön egy lélek, akit Ildinek hívnak. Őt és Szilvit a Gondviselés azért küldte, hogy vigyázzanak Rá mindannyiunk helyett is. Helyettünk, akik vagy nem tudtuk, hogy mekkora bajban van, vagy nem vagyunk elég erősek, hogy egy pár dekás kis Petire vigyázzunk. Ildi megtette helyettünk is. Büszke vagyok Rá, hogy ilyen barátom lehet...
Az elmúlt két nap gyakorlatilag az orvosi rendelőről, az infúziókról, az aggódásról és a reményről szólt. Minden egyes lenyelt falat, minden egyes halk doromboló hang azt sugallta, hogy sikerülhet. Hogy Peti erős boldog nagy cica lesz. Nem tudni hol roppant meg a törékeny szerkezet és hol veszett el a remény... A rendelőben még próbálták újraéleszteni, de Peti már elindult egy másik világ felé... Két gondoskodásról, aggódásról, vigyázó szeretettről szóló nap után. Már csak az üresség és a kérdések maradtak. A válasz nélküli kérdések és a tehetetlen üresség. Teréz anya mondta: " Az egyik legnagyobb szenvedés forrása, ha senkinek nem jelentünk semmit". Ildi ezt a szenvedést tudta enyhíteni ezzel az utolsó két nappal. Hogy nevet, odafigyelést adott Pelyhes Petinek, aki ebben a két napban a legfontosabb lett a számára. Akiért minden létezőt megpróbált, hogy Peti Péterré cseperedjen.
Pelyhes Peti vigyázz abból a másik világból arra a csodás lelkű idimamira, aki annyira szerette volna, hogy élj. És egy másik életben legyél boldog, erős és szeretetet adó felnőtt lélek..."

Szent Ferenc

Az állatok világnapja 2016.10.04.

Réges régen élt egy férfi...
Gazdagnak született, de a legszegényebben, - ámbár a leggazdagabb szívvel - halhatott meg. Őt Szent Ferencként ismerte meg a világ, onnantól, ahogy már más emberré válhatott...
Giovanniként született erre a földre és nemesként harcolta végig egyik háborút a másik után.
Sokakat megrészegít a háború, a vér, a hatalom, de Neki érző szívet adott a szenvedés. Úgy tért vissza 1203-ban, hogy már nem volt ugyanaz az ember. Befelé fordulóvá vált és egyre szívesebben társalgott az emberek helyett Istennel és az Ő teremtményeivel az állatokkal.
Nem félt mások szenvedésétől, nem undorodott attól, hogy ápoljon egy leprást, hogy lehajoljon egy haldoklóhoz. Mint ahogy attól sem, hogy egy kóborló farkas érdekében szót emeljen.
Kezdetben elvonultan, remeteként éldegélt a város határán túl, de egyre többen érezték, hogy a valódi hit erről szól, így egyre többen csatlakoztak ehhez a szakadt ruhás Isten küldöttéhez, aki azt hirdette, hogy az állatok a kistestvéreink. Gazdagok, szegényebbek követték példáját, akik eladták mindenüket, hogy a lelkük élhessen...
Már a XIII. században vegetáriánus volt, tudta, hogy minden élet egyenlő, egyszeri és megismételhetetlen.
Amiért ennyit írok Ferencről ma ( és kevesebbet arról a napról, aminek apropóján ma szóba hoztam ), az az, hogy nagyon kevés "Ferenc" jár ma közöttünk. Ő adott egy mintát nyolcszáz évvel ezelőtt, amit igyekszünk minden téren elfelejteni.
Leírhatjuk mindazt, akár minden nap, hogy mennyire jó lenne, ha egyre többeknek számítana úgy az élet, ahogy az egykoron élt szerzetes férfinak. Mindannyian lehetnénk a Gondviselés küldöttei, ha lenne erőnk bevállalni ezt a nem túl könnyű szerepet.
Ferenc mindösszesen 44 évet élt ezen a Földön. De az útmutatása évente legalább egyszer eszünkbe jut: "nem vagyunk fontosabbak a másiknál és minden élet ugyanannyit ér. És végezetül az állatok nem az alárendeltjeink,hanem a testvéreink." Ha nem csak ezen a napon, - az állatok világnapján- gondolnánk rá, hanem gyakrabban, akkor talán megérthetnénk jobban a lelkületét, mellyel az őszinte, szívben rejlő - és nem csak szavakban létező- szeretetet hirdette. Akkor nem csak a történetével, hanem általunk is megmutatkozhatna ismét a benne lévő csoda. Akkor nem csak szavakban, hanem tettekben is kimondhatnánk, hogy Ferenc ma is alakítja a világot.
Legyen így! Ámen

Együttérzés

2016.09.27.

Nem megy a Te együttérzésed nélkül. Nem megy anélkül, hogy az együttérzésed cselekvést ne öltene.
Magyarországon megközelítő becslések szerint 2 millió kóbor macska él. Az utcákon kóborló kidobott kutyák is több százezren vannak, akik az életüket legtöbbször gyepmesteri telepeken végzik. Erre a hatalmas nagy számra kevés az a pár száz önkéntes állatvédő. Sem anyagi, sem személyi kapacitás nincs arra, hogy ekkora tömegű szenvedést pár tucat elszánt ember megfékezhessen.
A szemléletformálás és a jelenlegi elborzasztó állapotok közös ügy! Egymás nélkül nem megy, Nélküled nem megy...
Sokszor halljuk azt a visszajelzést, hogy " ne tegyél fel ilyen képeket, mert nézni sem bírom". Megértjük, mi sem. És ott lenni a borzalmas "képek mellett" még nagyobb kihívás.
A civil állatmentők közül sokan, ezekben a percekben is egy egy életért küzdenek. Legtöbbször saját pénzüket fordítják erre, a szerencsésebbeknek akad pár elkötelezett támogatója. Közben érkeznek olyan levelek, hogy pl " albérletváltás miatt sürgős megoldást keresek három éves macskámnak, vagy a szomszéd itt hagyta a macskáit, mert elköltözött, segítsetek! " És ez csak szelete a nagy magyar valóságnak. A nejlonzsákba kitett életkezdemények, az agyonvert életek már már napi rendszerességgel megtörténnek!
Nem kell "Ukrajnára" mutogatni ahhoz, hogy megtapasztalhassuk mennyit ér egy állat élete. Itthon vagyunk, ezzel a jelenlegi helyzettel nekünk kell megbirkóznunk! Tudom könnyebb megosztani egy lelőtt oroszlán képét és az is megrázó és értelmetlen halál. De annak a macskának vagy kutyának az élete ( és ne beszéljünk most a vágóhídjainkon uralkodó állapotokról) ugyanúgy egyszeri és megismételhetetlen érték, akin ma még talán lehetne segíteni! "Ne várjunk a másikra"!
Akkor nézzünk majd a "szomszédságunkba", amikor itthon már hátradőlhetünk. Addig pedig segítsünk egymásnak abban, hogy a tudatos állattartás kultúráját minél többeknek eljuttathassuk.
Minden "állatvédő" úgy kezdte, hogy egy idő után először nem lépett át egy segítségért kiáltó szerencsétlenen. Légy Te is állatvédő, tanítsd a környezetedet az ivartalanítás fontosságára, keresd meg azt az eszközt amivel Te tudsz hozzájárulni ahhoz, hogy ez az ország állattartás terén, példa lehessen a szomszédos országok számára. Olyan példa, ahol a többség felelősséggel vállalkozik az állattartásra és az állatvédőkre már csak a kirívó esetekben lesz szükség.
"Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik." / Gandhi / 

A kapcsolatok fő anyaga a törődés

2016.09.08

" Sötétben és hidegben nem lehet élni. Meg kell őriznünk önmagunk és kapcsolataink fényét és melegét. A kapcsolatok fő anyaga a törődés."
/Popper Péter /
Valahogy kezdettől fogva ezt álmodtuk. Valahogy nem hittük akkor, hogy ilyen hamar elkezdjük érezni a jelenléteteket. Sokáig húztuk - halasztottuk azt is, hogy gyűjtésre írjunk ki posztot, mert úgy éreztük, hogy előbb bizonyítani szeretnénk. Bizonyítani azt, hogy elhivatottságból tesszük. Mert tudjuk, hogy sokakban -az őket ért rossz tapasztalatok- bizalmatlanságot teremtettek. Mert sajnos mi is látjuk, hogy vannak akik visszaélnek mások bizalmával. Éppen ezért havonta csak egyszer kérünk. És amikor kitesszük az orvosi számlánk, akkor tudhatjátok, hogy a számlán lévő tétel már "teljesítésre került". Nem fogjuk azt mondani, hogy xy cica nem jut addig orvoshoz, amíg nem utaltok. Mert hazugság lenne, mert akiket vállalunk, azok minden esetben el fognak jutni az orvoshoz! Mert annak idején átgondoltuk milyen szakmai elvek alapján tesszük amit tudunk és ezekből nem engedhetünk. A határainkat azonban nem csak mi, hanem Ti is alakítjátok. Azzal, hogy érezzük hogy mellettünk vagytok!
Mert Ti segítetek így is!  Így utólag is. Mert azt is tudjátok, hogy a következő hónapban is így fogjuk tenni és a határokat együtt alakítjuk. Hihetetlenül jó érzés, ami nem pusztán a pénzről szól. Igen, a pénz biztonság és lehetőség a továbbiakra. De az odafigyelés amit ezáltal is kifejeztek, egy egészen más történet. Törődés. Ami a kapcsolatok fő anyaga. Nem csak egy macskamentő közösséget alkotunk, hanem emberi kapcsolatokkal jutalmazzuk egymást. És minden egyes mosolygós gazdis poszt mögött ott vagytok velünk együtt Ti is. Akik lehet, hogy soha nem találkoztatok azzal a képen szereplő cicával, de az odafigyelésetekkel és az adományotokkal beleszőttétek magatokat az Ő életébe is.
Mert Veletek együtt csináljuk 

Fél évesek vagyunk

2016. augusztus 17.

Kedves Barátaink!
Vészesen közeledünk a Facebook oldalunkon az 1000 lájkolóhoz, így pár mondatban emlékezzünk meg most Pelyhes Petiről és az Ő küldetéséről, amiért az Ő neve alatt indítottuk útjára alapítványunkat.
Peti őszi születésű kisfickó volt, akit egy elhagyatott laktanyánál csendesen haldokolt. Pár nap gondoskodás jutott számára osztályrészül, infúziókkal próbáltuk benne tartani az erőt és a hitet. Ildi kezeiben halt meg...
Nem sikerült, mint ahogy oly sokszor nem :( Akkor nagyon sírtunk. Feltettük magunknak ezerszer a kérdést: Miért?!
És akkor fogalmazódott meg bennünk igazán a válasz is, hogy az emlékének akkor adhatunk igazi értelmet, ha a kóborkák ivartalanítására helyezzük a hangsúlyt. Mert úgy, mint Peti mellé sem érkezhettünk időben, úgy most is több tízezernyi apró áldozata van ennek a tavaszi-nyári időszaknak is.
Fél évesek vagyunk. Megszámlálhatatlan védencünk lett ezek alatt a hónapok alatt és megérezhettük, hogy egyre többen vagytok hathatós segítséggel is mellettünk. Hogy számotokra is fontos a küldetésünk.
Persze "beleestünk mi is abba a csapdába" ami kikerülhetetlen, hogy ebbe a kiscicadömpinges időszakban sokkal inkább koncentráltunk az utcára születettekre, mint az eredeti elképzelésünk szerinti minél szélesebb körű ivartalanításra. Kikerülhetetlen tűzoltás ez.
De a háttérben igenis folynak a dolgok. Több olyan megkeresésre tudtunk segítséggel reagálni, ahol kóborka ivartalanításának anyagi támogatásában közreműködhettünk. Kata tegnap küldte egy felkarolt védencéről ezeket a képeket. Jó érzés volt egy olyan Embernek részsegítséget nyújtanunk, aki vállalta, hogy ezt a fekete szépséget az ivartalanítás után pártfogolja <3 Aki úgy fordult hozzánk segítségért, hogy elfogadta a korlátainkat és mindent elkövetett, hogy ez a kicsi lány már ne legyen nyár végén, ősz elején anya. Mert az utcára született kölykök nagy része osztozik a mi Petink sorsában. Nagyon ritka, hogy emberi kéz simogatása közepette búcsúznak el ettől a földi világtól. A többségük magányosan, láztól felhevült testtel észrevétlenül köszön el és semmi nyomot nem hagy távozásával az emberi szívekbe.
Köszönjük Kata, hogy tettekkel segítetted, hogy ez most ne így történjen! <3

"Hétköznapok hősei"

2016.08.02.

Az én hőseim törékeny hősök. Sebzett szívű, porcelán érzékenységű teremtményei Istennek, akik a sebzettségükkel gyógyítják a hétköznapokat.
Könnyen írhatom le ezt a pár sort, mert soha nem sorolhattam magam a "hétköznapok hősei" közé. Egyszerű "fotelos" vagyok, aki pont eleget van net előtt ahhoz, hogy néha kiírhassa magából, ami a szívét nyomja...
Az én hőseim "egyszerű arcok". Amikor az utcán jártunkban keltünkben összeakad velük a tekintetünk, fel sem ismerjük őket. " Nincs rájuk írva", hogy "én bizony csodás hős vagyok". Mert nem is érzik magukat annak és idejük sincs, hogy ezen gondolkodjanak. Ez az Ő "természetes állapotuk". Ugyanolyan két lábon járó szürke emberek, mint Te vagy én, de egy dologban mindenképpen különböznek tőlem:
"nem menekülnek". Szembenéznek ezzel a világgal, szembenéznek ezzel a világnak nevezett, sokszor "pusztító fenevaddal". Minden elnyűtt reggelen azzal a belső monológgal indítják a napot, hogy "csak ma is legyen erőm...".
Az én hőseim nagyon törékenyek és el is, és meg is törnek oly sokszor. A törékenységük tudatában váltak erősekké, a bevállalt érzékenységgel és a gyengéd "gyengeségükkel".
Sokszor esnek el és mindannyiszor próbálnak feltápászkodni, amikor erejük fogytán. Néha az elkeseredettség kiejti a szavakat: "abbahagyom mert ezt nem lehet bírni".
Maguktól is megijednek, amikor a szavak súlya rájuk borul. Amikor jut pár percnyi figyelem önmagukra, akkor megállapítják, hogy végül is mindent kibírnak. Mert tudják, hogyha abbahagyják, akkor nem lesznek, akik a helyükbe lépnek. Tudják, hogy minden egyes nap, amikor "nem lehetnek jelen", az életeket követel. Visszahozhatatlanul, helyrehozhatatlanul, megismételhetetlenül.
Sokszor hallják a mondatot: " Te ezt választottad".
Igen, jól tudják, hogy ez az ő választásuk. "Mindenki választását" érezték a magukénak, mert a sok NEM között, ők ki merték mondani az "igent". Mások helyett is, azok helyett is - helyettem is-, akik ugyanígy választhatnák ezt a keresztet, de nem teszik. Emiatt Ők sokkal inkább a szomorúságban élnek, mert sokkal intenzívebben vágja az arcukba a kegyetlenség a maga fintorát.
Van, hogy elapadnak már a könnyeik. Van, hogy már könnyekre sem futja. És olyan is van, hogy abbahagyhatatlanul zokognak...
Az én hőseim hétköznapi arcok. Nem tudják magukról, hogy hősök.
Nem érzik a súlyát a virrasztásoknak, amikor imát morzsolnak egy egy kis haldokló felett. Letörik egy darab ilyenkor a szívükből. De szívük ezernyi hegével minden nap újra gyűjtik az erőt, hogy a sebzett lelkűek önzetlenségével gyógyíthassák be a világon esett karcokat.

Senki macskái

Tegnap megrázó képeket kaptunk egy budapesti mentőbarátunktól.
Erika évek óta azzal tölti az estéit, hogy felpakolva elindul minden sötétedéskor... Évek óta - egy egy nap kivételével- nem is volt szabadságon, mert tudja, ha eltűnik pár napra, akkor az "övéi" éheznek. Cicceg és a hangjára "megmozdul az éjszaka". Tappancsos árnyalakok közelítenek az egyetlen emberhez akihez mernek, akiben mernek még bízni....
Az övéi, a senki macskái. Telefonon múltkor eldicsekedett, hogy már csak két macskát kell ivartalanítania, hogy az egész kb harminc fős társaság túl legyen a műtéten. Tavasszal még boldogan újságolta, hogy "na az ő kolóniájában nem fog születni több baba". Már akkor is csak annyit mondtam : "muhaha". ( Egy kolónia összetétele soha nem állandó. Mindig vannak kóborkák, akik oda menekülnek, ahol gondoskodást kapnak. Ez így majdnem rendben is van. Az nincs rendben, hogy nem kevés felelőtlen gazda úgy szabadul meg megunt kedvencétől, hogy egy olyan helyen dobja ki, ahol tudja etetik őket. Azt nem kérdezi miből. Azt nem kérdezi miből fogja és mikor elvinni az állatmentő orvoshoz. Hogy mennyibe kerül az etetés, az ivartalanítás, neadj Isten ha elcsapja egy autó. Nem ecsetelem mennyire gerinctelen ez a felelőtlen hozzáállás. )
Pár hónapja ennek és már számolni sem tudom, hogy hány babán segített ezen a nyáron. Legutóbbi mentvénye a képen látható nyomika. A testvérét már hetekkel ezelőtt sikerül becsapdáznia, ez a kis szánalmas csoffadt apróság a mamival eltűnt. Most hétvégén végre sikerült elkapni ezt a csupa csont-bőr öt hetesnek látszó apróságot. Mivel a tesója életkorát is lehet tudni, így azt is, hogy amúgy három hónapos. Férgek, kullancsok tömkelege, bolhák szívták el előle azt a parányi kis betevőt, amit az utcán össze tudott gyűjteni. Láthatjátok, hogy a halál szélére sodródott....
Az utcán élők így élnek...
Minden nap egy ajándék. Többen valós életkoruk töredékének látszanak... És többen soha nem érezhetik, hogy milyen belebújni egy szerető ölelésbe...
Nézzétek a képeket. Megérkezett és szinte azonnal beletemetkezett a biztonságos ölelésbe. Era kezében aludt el és hiszi azt, hogy most már sikerülni fog! <3
Sokszor elhangzik az érv az ivartalanítást ellenzők szájából: "olyan jó dolog babázni, annyira aranyosak a kölykök". Ő is itt a képen egy "aranyos kölyök"... lenne, ha nem ilyen élete lett volna eddig. ÉS Ő is egy olyan aranyos kis kölyök lesz, akinek a gazdisodási esélyei minimálisak. Mert nem egyenlő feltételekkel indult az életben "Micicica tündéri félhosszú szőrű babáival". Labdába se rúghat, pedig Ő is csak élni szeretne, egy sokkal szebb életet...

Ivartalanítások

Amikor hó végén feltüntetjük a horrorisztikusnak látszó számlát, akkor a számok, Forintok mögött sorsok vannak.

Négylábú sorsok, akiknek egy részük reménykedő gazdikereső, egy kisebb részük pedig már ivartalanul éli tovább utcacica életét olyan helyen, ahol legalább napi egyszeri gondoskodást és etetést kaphat.

"Soha ennyi kicsi nem született, mint idén". Egyre gyakrabban hangzik el a mondat. A Pelyhes Peti Alapítvány azért küzd, hogy minél kevesebb kiszolgáltatott sorsú születhessen, hogy a már megszületettekre várjon egy csodás gazdis lét.

Éppen ezért mindig örömmel tölt el bennünket, amikor olyan emberek keresik fel Alapítványunkat, akik az utcán élőknek szeretnének segíteni. Egy nyugdíjas házaspár fordult hozzánk azzal a kéréssel, hogy a lakókörnyezetükben leszült kóbor mama ivartalanításához kérik anyagi segítségünket. A mamacica és a most már junior kölykei is átestek az ivartalanításon. A kölykök örökbe adásáról és a mama további gondozásáról a házaspár gondoskodik.

Öt műtét, öt ivartalanítás. Ez a tatabányai kóbor mami innentől már nem kell, hogy a kölykeit féltő anyaként tengesse napjait. Már nem lesz arra szüksége, hogy a saját szervezetét felőrölve gondoskodjon a kicsinyeiről. Innentől kezdve azt a tápanyagot amit kap, már csak a saját létfenntartására kell fordítania. És a már megszületett négy kölyke is ivartalanítva kezdhet reménykedni abban, hogy nem kell anyjuk eddigi sorsában osztozva megismerniük az igazi szenvedést...

Fekete macskák világnapja 08.17

Egy bejegyzés szerint ma van a fekete macskák világnapja. Mindegy is, hogy valóban így van e - vagy hogy hányan ünneplik ma e becses napot-, a lényeg, hogy szeretjük őket és egyre több gazdijelölt dönt tudatosan a fekete színű cica mellett. A fekete szín dominánsabban öröklődik tovább, így nem csak legalább ugyanannyi érdeklődő gazdira lenne szükség - ahhoz, hogy Ők is boldog családos életet élhessenek - mint tarkább társaikra, hanem többre.
És mint tudjuk a legjobb fajta a mentett fajta :)
Éppen ezért, ha Te is fekete cica szerencsés gazdija vagy, akkor ha van kedved kommenteld be kedvenced képét, hogy mások is kedvet kapjanak a szín mágiához és végre rájuk ragyogjon a szerencse :)

Hontalan állatok világnapja

2016. augusztus 16.

Legtöbbjüknek név sem adatott. Mert legtöbbjük úgy hal meg, hogy egy apró mécses lángja sem jelzi, hogy valaha létezett. Testük egybeolvad a földdel, a lehulló elhalt levelekkel, vagy belemosódik az aszfalt melegébe.
Árnyjátékai Ők az éjszakáknak, ahogy reszkető lábukkal előmerészkednek titkos rejtekükből. Minden izmuk megfeszül, bármikor menekülésre készek. Jól emlékeznek a feléjük hajított üressörösüvegek csörömpölésére, még bennük van az érzés, ahogy a feléjük rúgó láb eltalál... A menekülésre rendezték be az életüket, a "mindig készen a rohanásra " életérzésre. Pattanásig feszült íjként élik a perceiket...
Csatornatetők alá bújva, bokrok mélyén vajúdnak. Megszülető gyermekeiket oly sokszor már pár nap után elsiratják vagy végignézik, ahogy napok haldoklása után tovaszáll a lázas kis testükből a lélek.
Kukákból, elhajított kiflidarabokból táplálják a testüket, morogva falják az éltető kidobott emberi ételt. Mert itt a kidobott, megromlott konyhai hulladék is iszonyú kincs. Mert pár órára erőt ad a folytatásra.
Eggyé válnak a természettel, sünökkel osztják meg a ritkán kapott kincseket. Tudják, hogy minden áldott nap ajándék. Ajándék a sorstól, hogy lélegezhetnek, hogy doboghat még párat a koszos bunda alatt az az apró szerkezet: a szív.
Nagyon kevesen olyan szerencsések, hogy még földi életükre megváltás vár. Nagyon kevesen találkoznak úgy az emberrel, hogy az segítő kézként nyúl feléjük.
Ilyenkor tudhatjuk meg, hogy a földön heverő széndarab valóban gyémánt. Mert a piszkos bunda és a parazitáktól hemzsegő test szerető szívet rejt. Olyan csodát, melyet csak egy másik szerető lény odafordulása hozhat a felszínre.
MA van a hontalan állatok világnapja. Gondoljunk ma rájuk, a nevesincs rettegő árnyalakokra, akiket elüldözött az ember az otthon melegétől. És gondoljunk rájuk holnap is, mert minden életben töltött napjuk egy ajándék....

Állatvédelem "újra"

Ma nem teszem fel a - már már unalmasra koptatott- "ivartalaníts" című kislemezem. Egyszerűen azért nem, mert úgysem Nektek szól. Nem Nektek, akik olykor napi szinten is olvassátok ennek a kis alapítványnak a mindennapi híreit. Nem Nektek, akik tudom ivartalanítjátok és családtagként kezelitek a tappancsosokat. Akik -közületek többen - szintén mentetek, ha nem is mindig napi szinten, de ha "szól a sors" ott vagytok. Akiket amúgy is mélyen megérint, megráz Döncike, Kamilla, vagy a rengeteg névtelen valahol haldokló kicsi sorsa.

Tegnap levelet kaptam egy kedves ismerősömtől. Még soha nem találkoztunk "élőben", de az állatvédelem összehozott minket. Ő egy kis faluban él. Tudhatjuk, ha csak egyszer is ellátogatunk kisebb településekre, hogy mennyire nehéz ott változásokat elérni, hogy mennyi szerencsétlen kifolyt szemű "gazdás" macskát lehet százszámra látni. Mennyire nehéz a berögzült mentalitással mit kezdeni, mert a legtöbb helyen haszonállat kategóriák és " Fogyóeszköz" az élet. A "macska" akit egerészésért tartanak és akiknek nem kell bolhacsepp, nem kell külön vacsora, mert a "jég hátán is megél, no meg önálló". Akit nem kell ivartalanítani, mert nem egy helyen még mindig az élve elföldelése a kölykök számára a megoldás. Néha egy egy eset kipattan és mindenki "megrázkódik", és azt álmodjuk közben, hogy ez egy kirívó eset. Nem, nem az, de a hallgatás és a közöny falán keresztül csak ezeket tudjuk érzékelni. Mindennapos tragédiák a mindennapos könyörtelenségtől.

Visszakanyarodva a tegnapi levélben két éves "igehirdetésének" köszönhetően megírhatta, hogy a testvéréék kértek időpontot a rendelőben, hogy ivartalanítsák ( az eddig többször is szült) cicájuk.
Csak én tudom, hogy ez mekkora nagy szám és mennyi idegeskedés, vita előzte meg. De a példamutatás miatt ( nem "erőszakoskodás" de kitartó agymosás) elérkezhetett ez a nap is.
Ma olvastam egy cikket a "senki macskái" címmel (https://kornyezetunkallataiert.com/senki-macskai/ ) Egy állatvédő szervezet önkéntese írta le benne a mérhetetlen elkeseredettségét, hogy heti egy tucatnyi kiscica bejelentésére kell már nemet mondaniuk, mert annyira nincs kapacitásuk és olyan rengetegen születnek...
Tényleg nagyon nehezen lehet bírni. Azok, akik szívvel lélekkel mentenek, azok a tavaszi időszaktól rettegnek. De mégis minden évben "eljön a tavasz" és egy egy enyhébb telet követően akár megduplázódik a gazdikeresők száma. De a nagy részük "nem terhel" már bennünket azzal hogy " segíts nekem gazdira találnom", mert az utcára születettek nagyobb része hal meg, mint akik életben maradhatnak.

A legtöbben egy percnyi esélyt sem kaphatnak. Ti tudjátok igazán, akik hónapok óta követitek a Pelyhes Peti védenceinek sorsát, hogy hányan haltak meg úgy, hogy mindent megpróbáltunk megadni, csak már későn érkezett a segítség.
Kamilla tegnap éjjel érkezett katasztrofális állapotban. Drukkoljatok Érte, drukkoljatok érte is. És tudjátok, hogy mindannyiunkon rengeteg dolog múlhat. Nem kell mindenkinek mentenie, de sokat lehet tenni az állatvédelmi gondolkodás meggyökereztetéséért viszonylag kényelmesen is. Egy dolgot bárki megtehet, aki érzékeny a szenvedésre: Azt amit Ani, a kedves ismerősöm: hogy terjeszti a környezetében az "igét", hogy ha nem is erőszakosan, de kitartóan időnként érvel ivaros macskás ismerősénél, hogy vigye el műtétre. Két év után elérte. Ott már nem születnek feleslegesen kicsik. Mert aki "babázni" akar, az megteheti bármikor. Felesleges a lelkiismeretét azzal terhelnie, hogy a nála születettek jövőjéről kelljen döntenie. Mert higgyétek el, nagyon kevés jó gazdi van... Ne ámítsuk magunkat.

Tegnap egy másik ismerősömmel telefonáltunk. Egy éves örökbefogadott kandúrkája megbetegedett. Nem, semmi komoly szerencsére, leginkább egy kiadós gyomorrontás történt. De gazdi szétizgulta magát. ÉS itt ez a hatalmas kontraszt: Csipasz cica hosszú heteken keresztül élt az utcán, senkinek nem kellett. Amikor Magdi örökbefogadta, megfordult körülötte a világ, hogy az "értéktelen kis lényéből" gazdi szeme fénye lett...
Mind ilyenek... Ha nem születnének ilyen rengetegen, akkor esély lenne arra, hogy mindegyikük " gazdi szeme fénye" lehessen. Akkor látnánk, hogy milyen csodálatos értékek is Ők valójában, mert esély lenne arra, hogy megismerhessük őket, még annak előtte, hogy fiatalon vagy kölyökként meghalnak csendesen....

ui: az évek alatt igen szép számban ismertem meg állatmentőket. A leginkább ivartalanítás pártiak közülük azok, akik most a legelkeseredettebben harcolnak a kicsik túléléséért, akik virrasztanak éjszakánként felettük, akik sokukat temették el ezen a tavaszon is, akik megsiratják őket, akiknek fájnak a miértek.
Ők a leginkább ivartalanítás pártiak, még vemhesen is. Mert Ők látják a következményeket. A számukra igazi értékek ezek - a többség számára "értéktelen fogyóeszközként" minősített -csodalények, a macskák.

Felelős állatvédelem

"Az életéről döntesz". Ez az egyik aranymondat, ami bevésődött a tudatomba. És ez most egy személyes poszt lesz, az én személyes érzelmeimmel, de a Pelyhes Peti Alapítvány értékrendjét is tükrözve.
"Fotelos állatvédő vagyok", a PP egyik adminja. Nagy ritkán veszek rész macskamentésekben és nincs is nagy tapasztalatom ezen a téren. A magam fejlődési útvonalát járom sok sok tapasztalt cicamentő barátom segítségével. Azért kezdem így, mert két évvel ezelőtt pont belecsöppentem egy macskamentés közepébe. Ropika története kapcsán hangzott el először ez a mondat egy nagyra becsült mentő barátom szájából, amikor megpróbáltam két hét ( szigorúan ennyi idő volt rá) gazdit keresni ennek az egy éves , rettegő, farkatlan fekete cicának, egy utcai kolónia szülöttjének. Abból a téves megközelítésből indultam ki, mint oly sokan "minden jobb mint az utca"...
Meglepetésemre több érdeklődő is akadt rá, mert a története sokakban szánalmat keltett. Én ujjongtam a boldogságtól, hogy "megszabadulhatok " ettől a lelki tehertől, de Ágota mondata letörte a lelkesedésemet: " az életéről döntesz". És ahogy jobban körbejártam a jelentkezőket, rájöttem, hogy Ropikának többet ártok mint használok ezzel a történettel. Képzeljetek el egy megriadt, emberi érintéshez soha nem szokott farkatlan ( bántalmazott) cicát, amint új életet kezd egy teljesen új környezetbe tizedik, huszadik macskaként. Ahol esetleg gondot okoz vele a foglalkozás, ahol lehet gondot okoz az orvosi ellátása, ahol szánalomból döntenek mellette és nem biztos hogy azért mert " őt szeretnék igazán". Egy összeszokott kolóniában kellene kinti benti macskaként beilleszkednie, alkalmazkodnia az újhoz, holott tudom tele volt rettegéssel. És ez a mondat , "az életéről döntesz" helyrerázott, hogy ne örüljek meg az első , második jelentkezőnek, hanem addig keressek, amíg olyan gazdija nem lesz, aki képes ezt a riadt kisfickót tovább szelídítgetni, ahol nyugodtak lesznek a körülmények arra, hogy megbízhasson az emberben. "Ne megszabadulni akarjunk, hanem megfelelő megoldást keresni". Mert életekről döntünk.
Nagyon sokszor tapasztalom, hogy látszatmegoldások születnek. Ahol egy egy "s.o.s" nek minősített esetnél valaki fogadja, mindenki boldog, de az állat további sorsáról már nem tudunk. Néha robban egy egy bomba, amikor macskagyűjtőknél borzasztó állapotban találnak meg több tucat szerencsétlen beteget. Igen, kimondom: nem is ritkán jobb neki az utca ( addig, amíg nincs megnyugtató megoldás) jobb neki, mint egymást betegítve, egymástól rettegve egy bezárt lakásba sínylődni, vagy szabadon eresztve egy ismeretlen terepen, ahol pár napon belül üti el egy autó.
Az állatmentés egy szakma. Létező és működni kellő szakmai alapelvekkel: ivartalanítás mindenekelőtt, elkülönítés mindenek előtt, orvosi ellátás mindenek előtt... Megállni egy pillanatra és beleérezni abba a "kezünkben lévő sorsba", hogy Ő vajon mit akar?
Nem látszatmegoldásokat, hanem az állat érdekében a legjobb döntést kell meghoznunk.
Mi a Pelyhes Peti Alpítványnál ezt szeretnénk és így is csináljuk. Ahhoz tudjuk a nevünket hozzátenni, ahol elfogadják ezeket -az általunk is megfogalmazott- szakmai alapelveket. A legapróbb segítséget is csak ahhoz a történethez tesszük hozzá, ahol tudjuk, hogy jó megoldás felé indul a történet és nem "elpaterolják ellenőrizetlen helyre" az életet, amiért felelünk magunk és a Létezés felé is.
Ui: A képen Ropika a gazdájával Anettel. Immár több mint két éve boldogan, igaz szeretetben. Anett folytatta Ropi szocializációját. Nem volt könnyű helyzetben, beleadta önmagát, hogy Ropi leadja a félelmeit. Mai napig sokszor kapok Tőlük levelet, Gazdi úgy ír róla mindig, hogy a Szerelmem

Könyvajánló

Talán többen is vannak közületek, akik bátrabbak voltak és már hónapokkal ezelőtt túljutottak a könyv elolvasásán. Sokáig húztam halogattam, mire belevágtam. Most hétvégén tettem csak le és hát régen ütött meg így könyv. Igen, szomorú is talán, de egyáltalán nem az az "érfelvágós, negatív energiás" szomorúság lapul az oldalak között. Ritkán olvastam ennél jobb "önismereti könyvet". Mert az: az első laptól az utolsóig tanít. Tanít arra, hogy egy társas kapcsolaton keresztül, -egy medence törött cica segítségével -hogy változtathatjuk meg az életünket. Ha megtanulunk figyelni elsősorban önmagunkra. Hogy egy Bennynek nevezett tarka cica is lehet megvilágosult tanító, sőt! Megrázó, megható. Senki polcáról nem hiányozhat, aki becsüli és tiszteli az életet.

A zárszó pár mondatával ajánlom szeretettel ezt a könyvet Nektek:

"Találkoztam olyan közösségek képviselőivel, akik úgy érezték, a hangjuk nem hallatszik el sehová. Mint abban a mindenki által átélt álomban, amikor segítségért kiáltanak, de nem jön ki hang a torkukon. Ezek az emberek ránéztek a sorsukra hagyott, elhanyagolt, esetenként rémesen megkínzott, mégis mindig végtelenül megbocsájtó állatokra, és magukat látták bennük. Éppúgy, ahogy én az "emberség" nevében kezelték és gyógyították a "másikat", és csak később tudatosult bennük, hogy ezzel saját magukat mentették meg."

Mi is az az Alapítvány...

Törekszünk arra, hogy az oldalon felmerülő esetleges kérdésekre hosszasabban is reagáljunk, mert a Pelyhes Peti Alapítvány munkájáról érdeklődők megérdemlik az egyenes beszédet.

Vissza visszatérő történet, hogy Magyarországon az Alapítvány kifejezést valamiféle misztikus sallang veszi körbe. Mintha pusztán a szótól pénzzel teli zsákok garmada állna a rendelkezésre.
Az igazság sok esetben ennek az ellenkezője, bizonyos esetekben meg valóban pénzeszsák.

Tehát:
Az Alapítvány egy szervezeti forma, melyre sajnos nap mint nap sok helyen árnyék vetül. Olyan forma, ami létrehozhat nagyszerű dolgokat, nagyszerű célok mentén és melynek árnyékában visszaélésekre is sor kerülhet. Jelen esetben az "alapítvány" szó alatt pár állatbarát áll, akik úgy döntöttek mindent megtesznek annak érdekében, hogy egyre hatékonyabban tehessék azt amit eddig is tettek: a kóborcica állomány minél szélesebb körű ivartalanítását.

Közeleg az adóbevallás határideje. Sokan már pusztán amiatt is tartózkodnak az egy százalékról nyilatkozni, mert sok a rossz tapasztalat. Amikor nem arra megy amire ... Meg amikor az adományok nem arra mennek amire...
Közben azok a kis civil szervezetek, akiknek a létezésükhöz, a működésükhöz kizárólag az egy százalékból befolyt összeg áll -egy teljes évre- a rendelkezésre, vegetálnak. Mert aki tisztességesen csinálja, annak soha nem lesz elegendő , mert égetően nagy a baj, és itt az állatvédelemben csak milliárdos bevételek hozhatnának gyökeres változást. Éppen ezért fontos, hogy TUDATOSAN döntsünk, és hogy DÖNTSÜNK az egy százalékról, mert életeket mentünk ezzel!

Kevesen tudják azt is, hogy egy bejegyzett alapítvány életébe két év kell hogy elteljen addig, amíg 1 % gyűjtésére jogosulttá válik. A Pelyhes Peti Alapítvány 2016.márciusában került bejegyzésre, így most két nagyon nehéz év következik a szervezet életében. A "szervezet" életében, ami szépen hangzik, de gyakorlatilag ezt a szót pár elkötelezett állatszerető magánember alkotja, akik eddig is mélyen belenyúltak a pénztárcájukba maguktól vonva el ezzel egy sor dolgot. Közben kapjuk a fejünkre innen onnan, hogy "de hát ez egy alapítvány" ( ergo tele van pénzzel és amúgy is tisztességtelen). Alapítványként eddig egy fillér bevételre nem tettünk szert!
Az az igazság, hogy minden téren csak korlátokba ütközünk. Hogy nincs már ideiglenes helyünk, hogy pénzügyi tartalékaink ( saját) végét járjuk, hogy lesz olyan hogy kunyerálnunk kell... És nem magunknak és nem luxusra, hanem állatorvosra, állateledelre.

Nem kértünk eddig pénzt soha, de fogunk. Fogunk, mert 2 évig is létezni kell, fogunk, mert nem megy még két évig saját zsebből, és fogunk, mert az amit csinálunk közügy. Nem a saját cicáinkra kérjük, hanem a "senki és a mindenki" macskáira, azokra akikre pár elszánt állatmentő kivételével senki nem figyel.

Ez is közfeladat. Közfeladat, mert ahogy Gandhi mondta: "Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik."
Vannak Alapítványok, akiknek mindenre telik. Itt is megjegyezzük, azok nem mi vagyunk.

Három lélek emlékére...

Három aprócska gyertya lángjai Ők, ellobbanó fényei a létezésnek. Akiket senki nem várt - és amikor mégis közénk érkeztek erre az új világra- a bukdácsoló vaksi, párdekás testek a kartondoboz oldalát karcolászták. Puha fekhely helyett darabnyi véres rongy volt alattuk, becéző szavak helyett a földhözcsapkodásukat követelték.
Már akkor megtorpant a lelkük. Már akkor érezték, hogy ez nem az Ő világuk lesz, hogy ez az a hely, ahol a bántás lenne az "Otthon".

Csendben búcsúztak el Ők hárman, a csíkos pelyhes kabátkákban. Egymást hívták, hogy "induljunk tovább"... két nap alatt libbent három kis lélek tova... Bántás volt az otthonuk, a meleg fekhely helyett a rideg kartondoboz volt érkezéskor a menedékük. Így jöttek közénk erre a Földre.

Könnyeket hagytak maguk után. Szombaton az infralámpa fényében potyogtak az emberi könnyek a bundácskákra. Ildi könnyei. Az orvosi rendelőben még küzdöttek értük: A doktor Úr félve tartotta tenyerében, a törékeny két napos apró testeket. De már nem tudták elhinni azt, hogy érdemes maradniuk...

Ők hárman már mindig kétnapos magatehetetlen cicababák lesznek a számunkra. Ők hárman már soha nem dorombolnak ölben, nem fúrják bele a fejecskéjüket szerető tenyérbe. Ők hárman eljöttek közénk, körülnéztek és úgy érezték várja Őket egy szebb világ. Ahol a lelkeket megbecsülik és ahol a béke lesz az "otthon".

Az ellobbanó gyertyalángban Palika bukdácsol, nyomkodja a mami emlőit, Ő a negyedik. Az Ő lelke úgy döntött maradna... És mi meg akarjuk, hogy Ő maradhasson...
Elnézve a fekete pelyhes apróságot, szeretnénk Neki megígérni, hogy "jó helyre érkezett", amikor átutazó vándorként a Földet választotta otthonául...

Ellobbanó gyertyák lángjai Ők. Nem a Tavasz hírnökei, hanem parányi átutazói a földi létezésnek. Akiket sok helyen nem várnak és akik körülnézve úgy döntenek tovaszárnyalnak egy szebb és igazságosabb világ felé...

A hét elején nagyon szomorú hírt osztottunk meg Veletek: Cilike halálhírét. A kommentek között többen is kérdeztétek, hogy miért nem sikerült időben elhelyeznünk.

Teljesen érthetők ezek a kérdések, és nap mint nap tesszük fel mi is ezeket magunknak. Emiatt pár gondolatot szeretnénk hozzáfűzni ehhez a történethez: Abból a kolóniából, ahol Cilike is élt az elmúlt időszakban, eddig 3 cicát sikerült kimentenünk ( és egy sor más helyről nap mint nap). Cilike csapdázásával is többször megpróbálkoztunk, de a kis lelke még nem volt tele annyi bizalommal, hogy sikerülhessen.

Nap mint nap tesszük magunknak fel a kérdéseket, hogy miért. Miért nem láthatjuk előre a jövőt, miért nem sikerülhet segítenünk időben azoknak, akiken szeretnénk...

Kevés a helyünk. A jelenlegi gazdikeresőink egy része még szocializáció alatt van, hogy esélyesek legyenek egy gazdis életre. Alapítványunk utcacicák ivartalanításával és - ahol lehetőség van erre - gazdikeresésével foglalkozik. A macskamentés egyik legnehezebb és legidőigényesebb területe.

Sok védencünknek sikerült már , emiatt igyekszünk a napi szomorúság mellé mindig becsempészni Nektek a "másik oldalt". Mert ez is az életről szól, arról amiből töltekezhetünk.Ahol boldogan tekergőzik egy egykori kis kóbor a legnagyobb kényelembe és szeretetben. Mert hiszünk abban, hogy sikerülhet. ÉS tudjuk, hogy van amikor nem. És ebbe mindig belehal aznap a szívünk.... Azután ránézünk a többi reménykedőre, akiknek sikerülhet, bemegyünk az apró fürdőszobába, ahol Misike hetek óta reménykedik és akkor felállunk újra. Mert Misink is onnan menekülhetett meg, onnan és még időben... De a mindennapokat átitatják az emlékek, és a szomorúságból is erőt merítünk, hogy még jobban, még inkább akarjuk! Hogy sikerülhessen az ami tegnap még nem.

Bízunk abban, hogy Cilike valahol most lát minket és valahonnan odafentről küldi a szeretetét Misike felé, hogy Neki legalább lehessenek boldogan tekergőző, mosolygós gazdis képei...

Az igazi esélytelenek

"Én olyan mentett cicát szeretnék, aki senkinek nem kell". Sokszor elhangzik ez a mondat, általában testi hibás tappancsosokat értünk alatta. Vakokat, három lábúakat, meggyötört testű szerencsétlen sorsokat. Jómagam is sokáig voltam úgy, hogy nagyon szerettem volna egy kis háromlábú társat, akit kényeztetve szerethetnék, de akit kiszemeltem annál hamarosan kiderült, hogy "sorban állnak a jelöltek". Fiatalka is volt és pont kellőképpen szánalmasan pislogott a kamerákba, hogy népes rajongótábort verbuváljon maga köré.

Aztán teltek az évek és egyre többet okosodtam és most már tudom, hogy az igazi esélytelenek nem mindig Ők. Az igazi esélytelenek azok, akik már "továbbosztásra" is esélytelenek, mert ott áll egy pár nagybetűs szó a hirdetésükbe, amivel sokunk azonnal leírja őket. Ez a szó blokkol, ez a szó leír, ez a szó a maga ismeretlenségével "félelemmel" tölt el... Misikével és Borissal is így jártunk. Ha nem lenne ez a jelző a nevükhöz kapcsolódva, akkor már régóta ott héderelhetnének a gazdi pamlagán és boldogan hunyoroghatnának a mosolygós képeken. Ezzel szemben mindketten hónapok óta ideigleneseznek és mivel a többi cicától különítve vannak a napi pár perc örömük, amikor az idimami ráér és az alomtálca rendbehozatala közben megcsörgeti a labdácskát. Két hasonló sors, két különböző város, két "utca gyereke". Mindketten őszi születésű kedves -bújós, pajkos cicagyerek, akik egy félelmetes jelzőt szívtak magukba az éltető anyatejjel. Boldogan cupákolták a mamit a bokor aljába és a langyos tejecskével beáramoltak a kis testekbe a betűk: f e l v.

Egy immunbetegség, mely az utcakolóniák között tarol. Még ijesztőbb nevén macskaleukózisnak is nevezik... Amikor valakinél kifejlődik a betegség, az azzal jár, hogy gyakorlatilag minden csip csup fertőzés - megfázás is akár életveszélyes lehet. Nem magába ebbe a konkrét betegségbe halnak bele, hanem az immunrendszer védtelenségébe....

ÉS akkor itt egy másik hír, ami öröm hír is egyben: Misike és Boris CSAK vírushordozók, ami gyakorlatilag korlátoz, de boldogít is egyben. Nem betegek. És mivel még időben ki lettek mentve, de a mama teje miatt a vírus a szervezetükbe jutott a nevük mellé odakerült egy stigma: felves. Közben ők önfeledten pofozgatják a szőrmók egeret és makk egészségesnek érzik magukat, csak mi írjuk le őket. Mert félünk minden olyantól, amiről keveset tudunk. Mert ők bár vírushordozók, de "egészségesek". Ha kint kéne még élniük az utcán, akkor minden bizonnyal kialakulna a betegség, mert a kint élők alultápláltak, vizes kiflicsücsköket rágcsálnak éhségükbe, soha semmi olyan tápanyagot nem kapnak meg, amivel féken tartható a pár betűs szó. Ők megmenekültek, de közben a félelem miatt esélytelenek. szerencsére nem tudnak erről így boldogok. Csak idimamik szomorúak, amikor a több hetes hirdetés ellenére soha nem csörren meg egy érdeklődő telefon.

Mert annyi rosszat hallunk, mert féltjük azokat, akiket meg akarunk szeretni. És nem akarunk olyanokat szeretni, akiket hamar elveszíthetünk. De őket nem is kell.... Legalábbis még nagyon sokáig nem. A gazdinak egy dolga van: tápláló koszt és immunerősítés ( mindenhol kapható megfizethető áron), hogy hosszú évekig együtt maradhassanak.
És mégegy: Más cicát fertőzhet, de senki egyéb két és négylábút nem. Így a felv veszélytelen a katicabogártól kezdve a tehenekig bezárólag mindenkire. Kutyákra sem és emberekre sem jelent semmi bajt.

Nézzétek ezt a két kis reménykedőt és nyomj rájuk egy megosztást, hogy a nevük mellől kikerülhessen az esélytelen szó....

Nem írom ki hol vannak, azért nem, mert bőven megér nekünk az Ő boldogságuk egy fuvart vagy egy fuvarszervezést...
Külön külön, de akár együtt is gazdikeresők. És természetesen már mindketten ivartalanítottak is 

Tel: 06-70-39-39-390

Egy kóborka vajúdása 

A legtörékenyebb pillanata az életnek: Egy kóborka vajúdása.

Születés - féltés a fűszálak takarásában: A fájdalomhullámok percről percre követik egymást, ahogy a teste kilöki magából a következő napok gyermekeit. És minden egyes kibukkant kiszolgáltatottal nő benne a rettegés. Anya lett... megint.

Innentől kezdve hetekig másokért reszket, innentől saját maga számára teljesen háttérbe szorul. Már csak a kölykeit félti és értük él a következő napokban. Védi - óvja őket, akár a saját élete árán is... Bárkivel szembeszáll aki veszélyt jelenthet. Bárkivel, akár annak az árán is, hogy egy elkóborolt kutya kettétöri a csigolyáit egy pillanat harapása alatt.

A következő hetek a számára nem a boldogságról szólnak, hanem a rettegésről. Megszületnek a fűszálak között és pár perc mosdatás után már lohol velük -a szájában tartva őket-, hogy egy ennél biztonságosabb zugot találjon számukra. Még lucskosak a pillanattól, vakon kapálóznak anyjuk szájában, "sírják az életet".

Valószínű, hogy egy bokor mélyén rejti el őket. Napokon belül a tavaszi eső áztatja a bundácskákat a levelekről lecsorgó esőcseppekkel. Éjszaka kölykei köré fonja magát, hogy a csupasz aprócska testeket óvja a csípős hidegtől.

Most szopiznak: Az első megtapasztalható ezen az új világon az anyjuk emlője. Nyomkodják az éltető anyatestet, miközben a mama folyamatosan tisztítja az aprócska, csutakos teremtményeket.

Órák múlva érzi, hogy magára is figyelnie kell. Magára de nem magáért. A kicumizott tej pótlására valami élelem után kell nézni. Feltápászkodik a kicsinyei mellől, még minden mozdulat fájdalmas a szüléstől. Rettegő tekintettel teszi meg az első lépéseket vissza visszanézve. Teljes tanácstalanságban van. Tudja, hogy minden eltávolodott lépéssel ezer veszély fenyegeti a magukban bukdácsoló kicsinyeit. Apró hangjukon nyávognak, az anya összerezzen: " csak meg ne hallja őket valaki".

Késői órák vannak már. Minden korom sötét, de az éjszaka csupa mozdulat. Nyest-patkány lesi zsákmányát. A pár órás apróságok vakon bújnak össze. Az anya meg lohol, kétségbeesetten keres pár elérhető falatot. Eldobott kenyérhéjat, vagy bármit amiből a szervezete tápanyagot készíthet. Nem a saját maga, hanem a kölykei számára...

Az élet körforgása. Élet és a halál. Mit hoz ez az első éjszaka ebből a két lehetőségből? Mit hoz majd a holnap...?!

A kép valós történetet örökít meg. Április legelején szülte meg az utcán ez a mama a kölykeit. A Gondviselés vigyázott a kis családra, mert még aznap délután fedett biztonságos helyre kerülhettek. A legtöbben azonban nem kaphatnak segítséget és egy alomnyi kisbabából egy - kettő élheti csak meg a fél éves életkorát.

Az utcán élő cicák a segítségünkre várnak és sokszor a legnagyobb segítség az, ha csapdázzuk őket és ivartalanítjuk. És sokszor az egyetlen lehetőség, hogy már ivartalanítval visszahelyezzük őket. De akkor már nem kell többé heteken keresztül rettegniük a pillanatokat... Rettegni azért, hogy EGY, legalább EGY életben maradjon közülük és megérhesse a fél évét. Hogy Ő is kölykét féltő anya lehessen. Ha nem pusztul bele a szülésbe a fiatal alultáplált teste.

Segítsd Te is az utcán élő cicák ivartalanítását! Segítsd a mentők munkáját, támogasd az ivartalanítást. Ha igazán szeretnél segíteni! Légy büszke arra, hogy a saját cicáid ivartalanítottak. Mert ezzel is segítesz. Segíted a borkor aljában megszületett apróságokat abban, hogy jusson számukra is gazdi. Mert kevés felelősségteljes gazda van és sokak élete ezen múlik.

Köszönjük a képeket Héjjas Barbi doktornőnek, aki felkarolta ezt a kis kóbor családot és megoldást keresett a számukra! Köszönjük Neki azt is, hogy neki köszönhetően Ők életben maradhatnak és a halál és élet körforgásából számukra az élet juthatott.

2016.04.04

Nagyon kellemes hetet Nektek! Már amennyire a hétfők kellemesek lehetnek 

Tele vagyunk tervekkel, álmokkal. De a megvalósításukhoz nagyon kelletek! Kis hazánkban a közvélekedésben úgy néz ki, hogy az Alapítvány az az a szervezet, ahol majd megoldják a dolgokat.  A valóság ezzel szemben az, hogy a civil szervezetek többsége mögött ugyanolyan egyszerű hétköznapi arcok húzódnak meg mint amilyen Te vagy én vagyok. Emberek, akik álmodnak valamiről és tenni akarnak azért, hogy az álmokból valóság lehessen.

A Pelyhes Peti Alapítvány is csak általatok erősödhet meg, tehet többet napról napra az utcán élő cicákért.

Éppen ezért, ha úgy érzed, hogy van naponta pár percnyi kis időd, ha úgy érzed, hogy a számítógépnél önkéntes munkát vállalnál ( ha nem is minden nap, de heti több alkalommal) akkor csatlakozz a háttércsapathoz!

Keresünk olyan cicabarátokat, akik a facebookon több macskás csoportban is tagok és akik vállalják, hogy a Pelyhes Peti oldalára feltett gazdikereső árvákat és egyéb posztokat terjesztik macskás körben :) Hatalmas segítség lenne az is, ha arra lenne jelentkező közületek, aki más hirdetési felületen ( Kiscica.hu, jófogás stb ) feldobná a gazdikereső hirdetéséket időről időre! Számítunk a segítségedre, ha jó kedvvel vágsz bele! 

Minél többen hallanak rólunk annál könnyebben gazdisodhatnak a védenceink és a felszabadult helyekre tudunk újabb rászorulókat fogadni. Amennyiben beleférne az idődbe ( napi pár perc) kérlek írj privátot Nórának: https://www.facebook.com/bercsak.nora

És ha meg sokkal ügyesebb vagy sokunknál és csodás kis plakátokat is tudsz készíteni, akkor duplán vigyorgunk 

A kóbor macskák észrevétlenül élnek. Leginkább éjszaka mutatkoznak, amikor elcsendesedik minden. Magyarországon az állományuk becsült adatok szerint megközelíti a 2 milliót. Többen találkozhattak már az un macskapiramis ábrával, ahol le van vezetve, hogy egy egy macskapár mennyi utódot nemzhet és hogy éri el 10 év alatt a nyolcvanmilliót. Az ábrán így van, a valóságban soha nem ez történik. A kóborállományban nagyon ritkán találunk 3 évnél idősebb felnőttet, a megszületett kölykök több mint kétharmada is elpusztul még mielőtt szaporodásra érett korba érhetne.
A macskák rejtőzködő állatok. Kóboréletük tragikus voltát sem hozzák a nyilvánosság tudomására. Csak azok ismerik az életüket állandóan körüllengő tragédia sorozatot, akik a mentésükre vállalkoznak. A beteg kölykök időbeni kimentésére és a felnőttek ivartalanítására, hogy ne szülessen több a nyomorra. A kóborállomány ivartalanítása a lehető legolcsóbb és leghamarabb megtérülő "pénzügyi befektetés". Az ivartalanításnál nincs hálásabb területe az állatvédelemnek. Olyan -bár pénzigényes - feladat, melyet az érintett résztvevői törékeny elmúlásukkal senkitől nem sürgetnek. Nem tolakodnak bele az életünkbe a "problémájukkal" nem is vesszük észre, hogy ismét eggyel kevesebben vannak, mint ahogy azt se vesszük észre, hogy mennyire sokan. Amennyiben tudomást veszünk arról, hogy az észrevétlenül élők és a halálukkal nem a nyilvánosság lelkiismeretét terhelők is megérdemlik a segítséget, úgy ezt az utat, vagy ennek az útnak a támogatását választhatjuk. Égetően szükséges, hogy anyagiakat fordítsunk erre a területre, megelőzve a nyomor újratermelődését, a fájdalmas létezést és azért is, hogy a már megszületők számára biztosítva legyen egy boldog és hosszú gazdás életszakasz.
Pelyhes Peti " csak egy" öt hetes kicsi cica volt. Egy, a rengeteg kis pelyhes sorstársa közül, akik úgy látták meg ezt a napvilágot, hogy már az első naptól halálra ítéltettek. Petiért mindent megtettünk, napi szinten jártunk vele infúzióra, hogy a gyenge immunrendszerét megerősítve felvehesse a harcot a betegséggel szemben. Halála és elvesztése sokunknak okozott fájdalmat. Pelyhes Peti emlékét szeretnénk megőrizni azzal, hogy arra a területre koncentráljuk az anyagi és emberi energiákat, ahol a probléma gyökerét látjuk: A tatai kóbormacska állomány ivartalanítására. Peti is ide született, és mivel beteg volt, így még az anyja is magára hagyta, hogy a természet elvégezze a farkastörvény szerepét, hogy az erősebb egyedek kapjanak a túlélésre esélyt. Petit az ember és az emberiesség akarta megóvni ezektől a kíméletlen törvényektől, melyeket a szükség vés kőbe. A kóborsorsra kárhoztatottak a mindennapos életben maradásukért küzdenek. Rövid és szomorú életet élnek.
Peti a szerencsésebbek közé tartozott. Akik az utolsó napjaikat melegben és gondoskodással övezve tölthették és akik nyomot hagytak a vele foglalkozó emberi lelkekben. Peti "testvérei" még ezt az utolsó gondoskodó pár napot sem kaphatják meg. Rövid küzdelmes életük magányosan fejeződik be. És ha tudomást akarunk venni a "láthatatlan világról" akkor abban tudunk a leginkább segíteni, hogy ezeket a cicakolóniákat ivartalanítjuk és az életben maradók részére csökkentjük a szenvedést. 

Ha a kép mögé nézel

Mert ennek a képnek története lett. Nem pusztán egy lopva elkapott pillanat egy öt hetes utcakölyök életéből. Ez a kép "fázik", ez a kép "éhezik", de ezen a képen egy első érintéssel találkozhatunk. Amikor egy riadt és az embertől kezdetektől rettegő apróság annyira kétségbeesett és gyenge már, hogy megengedi ezt az érintést. Mert már minden mindegy, mert már csak a betonra kiszórt konzervet látja a gyulladt szemeivel, mert már csak az a cél, hogy faljon amíg lehet.

Ő megmenekült. Azt így regénnyi hosszúságú lenne leírni "milyen áron". Hogy összesen hét apróság szeretett volna élni, de csak háromnak sikerült. Ősszel születtek, utcára születtek és minden létező betegséget elkaptak. A herpeszvírus egy életre tette tönkre ép látásukat, de hárman legalább megmenekülhettek. Hetekig tartó aggódás, sokszor éjszakát is körülölelő ápolás volt az ára. Infúzió az orvosnál, szemműtét, majd a sikeres műtétet követő váratlan halál. Másfél hét javuló egészség utáni váratlan tragédia. Állandó idegfeszültség, hogy az apró testekben benne tarthassuk az élni vágyás erejét. Négy kicsinél nem sikerült, akkor sem ha mindent elkövettünk, amit csak lehetett. Akkor sem, ha barátoktól összedobott adományokkal biztosítani tudtunk minden orvosi kezelést. Annyi volt a vigaszunk, hogy melegben és szeretettel körbevéve hagyták itt ezt a világot.

És ezért vagyunk egyre eltökéltebbek és egyre fáradthatatlanabbak a kóborkák ivartalanításáért. Mert ebben a történetben - hét kicsi életében -közbeszólhatott az ember és mégis csak háromnak sikerülhetett. Mi történik azon utcára született ezrekkel, tízezrekkel, ahol nem siet egy valaki legalább a segítségükre. Ott a hétből hét ilyenkor az áldozat. Fájdalomcsillapítás nélkül, meleg doboz nélkül, érintés nélkül éhezve , rettegve várják a megváltó halált. Ő megmenekült , rengetegen nem. És Rá várt egy tökéletes család, de rengetegüknél örök álom marad a szerető otthon. Támogasd az ivartalanítást, a saját kis kedvenceidnél is. Mert kevés a jó gazda, sok a rászoruló várakozó. És amikor a saját kedvenceink álombabái megszületnek, mindig egy utcáról reménykedő elől viszik el az otthon csodáját... Mert a képek mögött történetek állnak.

Az ivartalanításról

Amíg mi arról vitázunk, hogy "lehet e vemhes macskát ivartalanítani" meg hogy mennyire etikus, meg egyáltalán ivartalanítani szükséges e, addig Ők szép csendben az életükkel és a halálukkal felelnek a kérdésünkre.
Ha tudod, hogy a megszületett alomból legalább egy vagy egynek a leszármazottaira hasonló sors vár, akkor is tovább kérdezed?

Légy ivartalanítás párti! Próbálj meg még időben lépni, mert akkor nem kell még azt a kérdést sem feltenned, hogy vemhesen etikus e. De a képeket látva, a választ úgyis érzed....
Köszönjük a fotókat annak a budapesti mentőnek, aki napi szinten eteti a környezetében élő közel negyven fős cicakolóniát és aki heti szinten viszi saját költségen ivartalanítani őket. Azért teszi, hogy ne kelljen ilyen képeket készítenie. Mindenki helyett teszi. Azok helyett is, akik a saját macskájuk "szülesztésével" ezektől a kivertektől veszik el a gazdi esélyét.

A kóborkák

"Szabadok" és a "jég hátán is megélnek" és " kilenc életük van"...

Én csak azt látom, ahogy szabadon halnak. A mumifikálódott kis testeket látom, ahogy a rejtekhelyükre visszakucorodva elbújnak meghalni a "kilenc életük után". Ahogy ez a "kilenc élet" pár hét alatt lepereg, ahogy már az első életükbe is pár naposan belehalnak... Nézem ahogy a "jég hátán élnek" a kifolyt szemükkel dideregve, ahogy fáj a létezésük minden pillanata, ahogy minden órában belepusztulnak a kilenc életük valamelyikébe. Én csak azt látom, ahogy szenvednek. Hogy a túlélés farkastörvényeivel kergetik el a gyengébbet attól a szűkös kis ellátmánytól, amit a kukákból kiszedhetnek, vagy a szerencsésebbek, akik elé naponta egyszer ételt szór valaki.
Én csak azt látom, hogy néha a behabzsolt étel a haláluk, mert a mohó, mardosó éhség minden éberségüket letompítja és már nem érzik azt a furcsa mellékízt sem, aminek a neve méreg és egycsapásra visz kilenc életet...
Én csak azt látom, ahogy csonkolt farokkal sántítva próbálnak elrohanni az emberi hang elől. Mert féltik azt a kilenc életes egyet, mert láttak már sorstársakat puskadurrogtatás után örökre elesni, mert nem véletlen az a csonkolt farok és az a rettegés az űzött testekben.
Én csak azt látom, hogy ez az élet nem a szabadságról szól... Csak azt látom, hogy azon kevés szerencsés, akik még megtapasztalhatják a gazdás lét csodáját, napok alatt mondanak le erről a fajta szabadságról az ember kedvéért és a biztonságért cserébe. És még hónapokig habzsolnak, mert hiába a "terített asztal" mert nem tudnak betelni vele és minden rezdülésükben még sokáig ott lesz a "meddig kérdése". Azon kevesek, akiknek még a kilenc életük alatt akad annyi idejük, hogy felfigyel rájuk valaki és megmenti azt az egyet...
Csak azt látom és érzem, hogy felelünk értük. Hogy nem lehet "közhelyekkel" felmentenünk magunkat ez alól a felelősség alól. Hogy egyszer valamikor az ember magához hívta az ősüket és szövetséget kínált és ezt a szövetséget egyoldalúan rúgtuk fel. Csak azt látom, ahogy belehalnak a felelőtlenségünkbe.

Ha mentett cicát fogadsz örökbe teszel azért, hogy az emberiség felelőtlenségét a magad módján orvosold. Hogy egy becsapott kis léleknek visszaadod a hitét... Ha mentett cicát fogadsz örökbe, akkor esélyt adsz egy még utcán élőnek arra, hogy ideiglenes helyre kerülhessen és Ő is bizakodhasson, hogy még ebben az egy életében bekopogtathat a gondoskodó szeretet... Ha mentett cicát fogadsz örökbe két életen is segítesz!

Írj nekünk és segítünk a választásban! heart hangulatjel