"Megfáradt ereimben az élet,
tudom, hogy fognál még,
de engedj el már, kérlek."
Zsófikát elengedtük Már fent van Emilkével, játszik az égi cicákkal. Ő feladta, nem küzdött tovább, és mi elengedtük. Nagyon fájó döntés volt, de muszáj volt meghoznunk.
Vérképzési zavara volt, Ábeltől kapott vért 2 hete, de az csak nagyon rövid időre javított az állapotán. Hamar visszaesett, és már a Zylexsis sem segített.
Nyár vége felé lett volna 4 éves. Ennyit adott neki az élet, mert leukózis pozitív volt. Van neki egy testvére, Zsóka. Ő negatív, és boldog gazdis cica. 3,5 éve kerültek hozzánk. Zsófikának ennyit tudtunk adni, 3,5 év boldogságot.
Ég veled Zsófika! Borzasztóan fogsz hiányozni 

Pandácska ma átkelt a szivárványhídon
"Küzdöttél, de már nem lehetett,
a csend ölel át és a szeretet.
Csak az hal meg, akit elfelejtenek,
örökké él az, akit nagyon szerettek." (Tóth Árpád)
"Euthanázia szökevény" így indult új élete 4 évvel ezelőtt. Négy boldog, szép évet adhattunk neki, de mára a gyilkos kór legyőzte
Egy ideje éreztük, tudtuk, hogy nem sokáig lehet már velünk. Tovaterjedt a laphámrák, már látszott az ínyén és a fülében az áttét. A napokban hullámzó volt az étvágya, ma reggel már egyáltalán nem evett. Fájó szívvel, de elengedtünk drága PandaLacikánkat. 

Nusika 😢
Nusikát elvittük altatásos sebfeltárásra. Sajnos sokkal nagyobb kiterjedésű bőrfelület gennyesedett el, mint azt gondoltuk. Szabadon maradt a húgycső, izmok maradtak fedetlenül, örökös irritációnak kitéve, mivel a gerincsérülése miatt nem tudta tartani a székletét, vizeletét. Ezt a heroikus küzdelmet, kezelést, plasztikázást is vállaltuk volna, ha Nusika nem lett volna ennyire stresszes. Sajnos senkit nem fogadott el rajtam kívül, a legkisebb izgalomra, a megszokottól eltérő eseményekre, idegenekre rögtön véreset pisilt. Féltünk, hogy nem fog bírni ennyi fájdalmas beavatkozást.
Összetört szívvel engedtük el 😢
"Hány halál telepszik még mellkasunkra, míg egy felülírhatatlan virradat elrongyolja torkunkban a visszafojtott sírásokat? Bezárt ajtóra pereg a virágszirom
Mögötte sírok.
Holtan élsz már, befont belülről a folyondár,
diófáidra nehéz hó esik, velük gyászollak ma is reggelig.
Várok rád de tudom nem jössz vissza soha.
Nehéz föld alatt ágyaztak neked. Alszol mozdulatlan. Hiába zümmög a szél. Hiába fütyülnek a rigók Hiába csalogat a napfény.
A képedet szemem mélyébe zártam, hunyjam le bár, itt vagy mindig előttem, fénybe öltözve, édes napsugárban, zsendülő tavaszban, méla őszben, szikrázó télben.
Meghaltál, hogy bennem élj."

"Magasztos az ég, a sűrű föld felett.
Alázatosan lehajtott arcomról, csendesen könny pereg..
A szent máglyáig vittelek, holtában is szép halottam.
S reá fektettem, jéghideg testedet.
Hiába ragadtam szelet, benne az Isteni lélegzetet, tudtam, már többé, fel, nem támaszthatlak.
A föld szívéig merültem, hogy még láthassam, egyszer fellobbanni, utolsó fényszikrádat!
Mielőtt elhamvadnál, végleg eltűnnél, világomból elrepülnél.,
Nem lehet, hogy árnyékod, eltakarja előlem a Napot!
Ebben az árnyékban, lassan elhervadok.
Tündöklésed emléke, már nem elég!
Mi maradt belőled, most e máglyán elég.
Vihart szít tehetetlen haragom.
Könnyáradat mossa árván maradt partom."
Ég veled Picur💔
Elengedtük Picurt :(
Egy hatalmas tályog volt már a kis arcán. A szájából gennyes nyál csorgott. Nagyon erős cica volt, de legyőzte a betegsége. Már nem volt önmaga.
Közel 3 hónapig gondoztam. Nagyon a szívemhez nőtt. De muszáj volt elengedni :( Csak így tudtuk megőrizni a méltóságát.
Legyen neked könnyű a föld, drága Főnixmadaram! 

"Hajnali pír szökken.
Ájultan hull a semmibe,
a régi szép emlék,
lázong kicsit, majd megpihen,
elidőz,- vágyam sebén.
Hol minden óra, és pillanat,
téged keres szüntelen,
lassan csitul a hevület,
néma hiányban,- Te az illat vagy.
Esti szellőn édes-bús dalok,
fülembe súgják,- álmodjatok,
fény lobban a remény ablakán,
merre a végtelen szimfónia száll."
Fekete péntekünk volt 😢😢
Sajnos Mózikánk nem élte meg a reggelt 😢 Este az infúzió még lefolyt, de nem volt jól, hajnalra örökre elaludt. Követte 3 kis testvérkéjét a szivárványhídon túlra. Móricz, Milán és Menyus vártak rá, így már 4-en figyelik, vigyázzák ötödik testvérkéjüket, Mirtikét. Ő maradt már csak életben a Szentendrei konténeres babákból. Hogy Mózinál is a rettegett 3 betűs volt-e, vagy valami más, nem derült ki, talán a nagylabor eredménye megmondja :(
Nem Ő volt az egyetlen, akitől ma búcsúzunk: Esztergomi Lacika délelőtt összeomlott az idinél 😢 A Doktornéni azonnal fogadta, de már csak a szenvedéseit tudtuk megszüntetni. Neki sajnos csak 1 hónapot tudtunk adni. Lacika dupla pozitív volt, de azért mi reménykedtünk, hogy hosszabb ideig velünk lehet, és nézelődhet az ablakban, amit annyira imádott.

Mamikát elengedtük 😥😥
Nem hagyhattuk szenvedni, nem kapott már rendesen levegőt, nem evett. Valószínűleg az áttét a tüdejét is elérte. Sajnos csak négy hónapot tudtunk neki adni :(
Légy boldog odaát drága Mamika!
"Mert nem marad el,
ami szép volt:
a rövidre mért időt
mesévé szövik a pillanatok.
Igen, igen. Jó volt nekünk a
hallhatatlan zene,a varázslatos csend.
És megmarad örökre nekem, Neked.."

Emilkét elengedtük 😢 Végleg legyűrte Őt a leukózis.
3,5 évet lehetett velünk, most búcsúznunk kellett :(
A vágyak bágyadt hegedűjén
gyászindulót húzok neked.
(...)
Elhantolt álmaim zokognak
a horpadt öblű hegedűn,
és könnyeim, az eltitkoltak,
hullanak a húrra keserűn.
Ég veled kicsi szerelmem! 😢

Kicsi Jázminkától búcsúzunk 😢
El kellett engedjük Őt, nem hagyhattuk szenvedni. 1 hónapja kaptuk a szörnyű diagnózist: nedves FIP ☹️
Egy ideje már külön élt, zavarták a többiek. Az ennivalóból a végén már semmi nem szívódott fel, átment rajta minden. Éhezett, annak ellenére, hogy sokat és bármit megevett. És dorombolt, az utolsó pillanatig 😥
"Szótlanul. Ütnek, ütnek a szavak, dallamot nem, csak mocskot hordanak, begőzölt értelem kegyelemért kiállt. Szúrnak, szúrnak a szavak, túl mély a seb, megfoghatatlan beforrhatatlan lélek vérébe fullad, gyengül a dobbanás. Fekete éjben zokog a szó, rideg esőben felkacag. Megfullad. Megfulladok. Mosolyom véges. Csak tövis marad. "
Csak egyetlen kérdés kínoz...MIÉRT..? 

Ennyi az élet... 92 gramm és 6 nap 😢
Hannácska kora este elhunyt. Délután még evett, kakilt, de tónustalanabb volt. Lemászott a melegítőpárnáról, elaludt örökre. Túl kicsi volt az élethez. Nem látszott rajta szenvedés. Melegben, tele pocakkal, simogató kezek között hagyta itt e világot 😢
Légy boldog csöppség odafönt a többiekkel! 😢
"Néha csak meghalok legbelül... Nem tart sokáig. Az érzés elhatalmasodik rajtam, átjárja minden egyes sejtemet, majd ahogy jött távozik. Én csak térdelek a porban, szipogva, levegő után kapkodva, mint akin átment egy tornádó. Majd mosolyt festek az arcomra, felállok, leporolom a ruhámat, és megyek tovább. Viszont ott marad valami a porban mögöttem... A lelkem egy darabja..." 

Drága Bence apó elment 😢
Alig kapott levegőt, nagyon nehezen lélegzett. :(
Már elvonult a többiektől, tőlünk, menni készült és mi útjára engedtük.💔
"Ez a pillanat most ellobog
bennem valami úgy felzokog;
kérlek valamit még mondj nekem,
szívem szorítja a félelem;
nem látlak többé, hiába várok rád!
Ohh, féltésből fakadt forrás,
úgy fáj, úgy fáj a sírás!
Oly meddő és céltalan, mint semmi más!"

Drága Petya!
Most már nem fáj semmid, nem gyötör a láz. Bocsáss meg nekünk, nem sikerült. Küzdöttünk, ahogy Te is. De feladtad, és el kellett engednünk Téged. Most már fentről figyelsz, Pistivel, Fánikával és a többiekkel együtt. Nagyon hiányzol Drága csillagom! Ki fog nekem ezután reggelente ciripelni a kefírért?
Petya már nem akart enni, tegnap reggel még bele tudtam imádkozni pár falat sajtot. Remegése felerősödött, gyakorlatilag nem tudott lábra állni, két hátsó lába lebénult, kezdett besárgulni. Már szenvedett. Tegnap este elaludt örökre.😢
Nyugodj békében édes Petya 😢

Bekövetkezett amitől a legjobban féltünk. Az Újlaki család utolsó életben maradt tagja is itthagyott minket. Tavaly április 19-én Bajról kértek segítséget, egy lomok közé született kis cicacsaládnak. A mama, aki akkor az Újlaki Terézia nevet kapta, nagyon beteg, macskanáthás volt. Az 5 pici babájából a legpicikébbet sajnos el kellett altatni, mert nyitott szájpadlással született és már csak vergődött. Hamarosan még két testvérke követte Őt. Júliusban drága Terézanyu, augusztusban pedig Erika, a kis vörös lányka. És most Fánika is 😞 Sajnos úgy néz ki mindnyájan magukban hordozták a betegséget, a születés, és az első napok borzalmainak következményét. A legutóbbi orrmosás után Fánika összeomlott, leállt a légzése. Három orvos küzdött érte, de sajnos nem tudták visszahozni. Drága kicsi lélek követte mamiját és testvéreit.Kicsi Fánika, légy boldog a csillagok között. Ahol a Te gyönyörű, csillogó bundácskád ragyog a legszebben! Szépséges hercegnőm, mi lesz velünk ezután?

Pisti elment 😢
Pisti tegnap reggel nagyon rosszul lett, görcsrohamai voltak, felületesen légzett, altatni kellett, hogy szűnjenek a rohamok. Egész nap küzdöttünk a rendelőben az életéért, kapott vízhajót, szteroidot, megnéztük ultranggal, de nem sokkal 16 óra után leállt a légzése. Tudata nem volt szinte egész nap hozzáférhető. Kértem boncolást, tenyésztést, szövettant. Valamilyen gennykeltő baktérium okozta ezeket a neurológiai tüneteket.
Ezek a száraz tények.
Amiről nagyon nehéz írnom, az a mérhetetlen gyász, amit érzek. Nem tudom mi lesz most velünk nélküle...ki fog ezután esténként a papa vállán ülni? Annyira hiányzol Pisti...Csak a könnyek hullanak. Kevesebb lett a világ nélküled.

"Ez a világ ellobban
Ölelj engem még jobban
Hajamtól a sarkamig
Hajnalig, de hajnalig
Nem hajnalig, örökig
Szakadatlan örömig."
/Nagy László/

Reménykedtem, hogy minden megjavulhat még. Előző este nagyon bestresszelt a vérvételi előkészületektől, így mivel röntgent is terveztünk, bebódítottuk. Nagyon nehezen aludt el, de aztán óvatos adagokkal végre sikerült az álom és ébrenlét között tartani őt, megkapta a branült, levették a vért, bekötötték az infúziót. Megtörtént a röntgen, és a sokkoló felfedezés, hogy tele van a mellkasa folyadékkal... Vettek belőle ultrahang vezérelten mintát, közben leállt a légzése, így intubálták is, kapott oxigént, rendeződött a helyzet. Rivalta próba pozitív lett, az ecetsavban a minta felhőt képzett. Felállt a szörnyű diagnózis: Fip. Nagyon nehéz döntés volt, de elengedtem😭 Átaludta magát imádott Terézanyujához, és a három kistesóhoz :( Nyugodj békében kicsilány :'(
Nem hagyhattam, hogy fuldokoljon és éhen haljon.
A házi macskák 25%-a FeCV hordozó. Több macskát, vagy kijárós macskát tartó háztartásokban a macskák kb. 5%-a hal meg FIP-ben.
A FeCV vírus a gazdaszervezeten kívül 3-7 hétig képes életben maradni, de kb. 3 hét után már általában nem marad meg elegendő számban egy sikeres fertőzéshez. A legtöbb tisztítószer, fertőtlenítő anyag a vírust hatékonyan el tudja pusztítani. A FIP vírus kizárólag a macska vérében életképes, durva esetektől eltekintve (pl. FIP-es macskából vértranszfúzió) nem fertőz.
Karantén nem szükséges, mivel a FIP közvetlenül nem fertőző betegség. Bár a FeCV előfordul a macskák ürülékében, ez önmagában még nem a FIP oka. A mutált FIP vírus csak a makrofágokban fordul elő és nem fertőző.
Egyszerűen nem értem..A kicsiknél naponta cseréljük az almot, el voltak különítve, csak nemrég jöhettek ki két oltás és negatív teszt után, tehát eleve érintettségről beszélünk. Talán Terézanyu is ezért hunyt el :'( ... és mégis...

Menyus. Augusztus 18-án reggel elhunyt. Haldokolva találtam rá extrém sárgán, véres szájjal. Azonnal törölközőbe bugyoláltam és rohantunk vele az orvoshoz. Sajnos mire leértünk az orvoshoz, meghalt a karjaimban. Boncolás során zsírszövetbe ágyazott, teljesen szétroncsolt májat találtak, a többi szerv eltérés nélküli volt. Szövettan alapján egy rapid lefolyású száraz Fip volt. Azért most született meg ez a poszt, mert csak most éreztem erőt magamban a megírásához. Már kicsi cumisként is a személyes kedvencem volt, nagyon kedves, dorombolós kisbaba volt. Hatalmas, csillogószőrű, fekete gyémánt lett belőle, szelíd és kedves. Túléltük anno a parvot, de ezt a csatát elvesztettük. A lelkem romokban, szívem újra összetörve. Marad az örökös önvád, hogy mit kellett volna másképp tenni, és a rettegés, hogy ki lesz a következő. A templomban gyertyát gyújtok - hitetlenként - a sok kis halottamért, hogy el tudjam engedni őket... Hiszen menni kell tovább, az ittmaradottakért.
Legyen Neked könnyű a föld drága kicsi kincsem :'(
"Az ég pislogó csillaga
lecsöppen a fonnyadt levelek közé
s együtt hömpölygeti, görgeti velük
a felsüvöltő, árva szél. "

Nehéz szívvel írom ezt a posztot. Tegnap volt Terézanyu ivartalanítása. A műtét rendben lezajlott, de nem akart utána felébredni. Aztán megállt a szíve, ahogy az enyém is kihagyott, mikor felhívtak a rendelőből. Nem tudták újraéleszteni sem. Tudom, hogy nagyon betegen került hozzánk, tudom, hogy antiszoc volt, tudom, hogy folyamatosan küzdöttünk a felső légúti problémáival, de nem gondoltam, hogy elveszítjük. Volt némi megmagyarázhatatlan rossz érzésem, de én minden beavatkozás előtt aggódom.Olyan érzésem volt, mint tavaly Teklánál, aki szintén soha nem tudta összeszedni magát a szoptatás után. Csak sírok és megint megszakadt a szívem. Drága Terézanyu, neked már semmi se fáj. "Akik lakoznak csendben valahol,
Szomorú fűz akikre ráhajol,
Akiknek sírján halvány mécs lobog,
A gyötrődést azok már rég feledték:
Mi sírva élünk, ők meg boldogok..."

Milánka elment.....Nem úgy, ahogy terveztük, amit nagyon akartunk neki... Mert
Milánka elment.... úgy, hogy nem a Gazdinál pofozgatja a csörgőegeret és fészkeli be magát az emberi ölbe, hanem már valahol ott játszadozik a többi pelyhessel a szivárványhíd túloldalán...
Mert Milánka, amikor Ildi védőszárnyai alá vette pelyhesebb volt a legkisebb elveszített pelyhesünknél is. Testvérkéivel alig pár dekásként landoltak egy szemeteskonténerbe, mely azután a véletlen folytán Tatabányára repítette Őket, hogy ott a kérgeskezű munkások kikanalazzák a cérnahangú jövevényeket a leselejtezett dolgok és mocskok közül.....
Hogy azután Ildi ujjai közé ölelve Őket, háromóránként cumisüvegből etetve felnevelhesse a cseppeket , hogy boldogan játszadozhassanak majd valamikor egy gazdinál, hogy boldog cicák lehessenek ha felcseperednek. Ezt át kell élni: Háromóránként etetni őket, cicamamává válni a leggondosabb cicamamivá, végig izgulni minden egyes napot és egyre bizakodóbban tekinteni a jövő felé....
Amikor a kiscicadömping alatt megtelt a Pelyhes mentsvár, Milánka is elkapta a parvót. Ildi akkor érezte sokadjára, hogy elveszítheti. De a kis vasgyúró, küzdött , küzdött példaértékűen és egyik nap csak rámosolyoghatott Idimamira, ahogy csak a túlélők képesek mosolyogni...
De a FIP elrabolta már a mosolyt..
Furcsa dolgok az érzelmek. Néha egyszerűen csak a boldogságtól sírunk megállíthatatlanul. Ildi akkor ezt tette, és ezt tette pár nappal ezelőtt is, amikor Milánka a betegsége közepette egyszer csak elkezdett enni.... Jött a reménysugár és jött vele a sírás is, az "örömtől", a talán "megkönnyebbüléstől"...
És furcsa dolgok az érzelmek, mert van amikor a veszteségtől elapadnak a könnyek és csak a bénultság marad. Ez sokkal rosszabb, mint elapadhatatlannak tűnően csak sírni, sírni....
Ki tudja... talán órák , talán napok elmúltával Ildi idimami képes lesz újra megállíthatatlanul zokogni, amikor a lélek ismét képes lesz elfogadni az elfogadhatatlant.
Ekkor már Milánka odafent barátkozik a többi Pelyhessel és a Jó Istentől kapott csörgőlabdát pofozgatva a játék közepette együtt lemosolyognak Ildire. Minden rendben van, már jól vagyunk, üzeni ez a mosoly és ebben a mosolyban ott bujkál majd a cicaszívekben rejlő tiszta szeretet is: köszönjük Neked Drága Pótmamánk, hogy megpróbáltad a sokszor lehetetlent.... Mindig gondolunk majd Rád és a ma meg lent reménykedő tappancsosokra akik talán igazi csörgőlabdával játszadozhatnak majd hamarosan egy Gazdinál ❤️
R.I.P.Milánka 2018.02.13.
itt vagy két Emberi Szívben már mindörökké.... Köszönjük, hogy itt lehettél, hogy a küzdelmeiddel mosolyt és könnyeket csaltál az arcunkra.. Szeretünk, bárhol is vagy...

Csendesen csepereg az eső, lassan mossa el a nyomokat.... Kicsit olyan érzés most, mintha a Jó Isten küldené odafentről a könnyeit....

Csak azért volt neved, mert nálunk mindenkinek van, szinte az első napon. Hogy aztán ezt a nevet az orvosi rendelőben beírhassák, hogy tudjak, hány infúzió pergett le, milyen gyógyszereket kaptál az életért...

Az emberi felelőtlenség nem ismeri a határokat. Amikor a kertben megtaláltunk, akkor még neved sem volt, csak a szenvedésed, ahogy kúszva mászva próbáltál kapaszkodni a segítség felé.. Mintha érezted volna ismeretlenül is, hogy ez az utolsó esélyed. Nem lett az, már akkor esélytelen voltál, amikor átküzdötted magad a kerítésen, amikor az utolsó erődet gyűjtötted össze az utolsó lépésekhez....

Kázmérnak hívtunk ebben az utolsó két napodban, ahol egyedül az infúzió néma pergése jelentette már csak a reményt, majd az ismétlődő rángatózó rohamok végleg elvették azt. Szerettünk volna jobban megismerni, szerettük volna ismét hinni azt, hogy az emberi hanyagságot felülírja a gondoskodás, hogy sikerülhet a lehetetlen. Megint elhittük, mert a hitünk nélkül a holnap sem menne már tovább.

A kis mécses fénye megremeg, ahogy bámuljuk némán az aprócska lángot, mely egyre jobban elhomályosul, ahogy feltörnek az emlékek, az utolsó órák, percek emlékképei, ahogy belekapaszkodunk az utolsókba, amikor meg köztünk voltál és meg hihettünk valamiben.

Csendesen csepereg az eső, ahol megtaláltunk ott már teljesen átnedvesedett a föld és bemosta magába az utolsó elhullajtott szőrszálakat is. A Jó Isten elküldte hozzánk a könnyeit, hogy lemossa a földről a kegyetlenséget vele és magához vegye mindazokat akiket nem becsültünk meg , pedig igazi ajándékai voltak az Úrnak.

R.I.P Kázmér 2018.02.07.

Nem igazán érzek magamban erőt ehhez a poszthoz...tegnap el kellett engednem Annát :'(
A melegített infúzió és az infralámpa ellenére is csökkent a testhőmérséklete, remegése felerősödött, a fájdalomcsillapító dacára is panaszosan sírdogált, a pisit úgy kellett kinyomni belőle, nem evett, elfeküdt. Sajnos a neurológiai státusa is jelentősen romlott. Feladta a harcot.
Ezek a száraz tények.
Mi itt maradtunk a darabokra törött szívünkkel, a szilánkok könnyesre karcolják a lelkünket, folyton indulunk hozzá, halljuk az édes kicsi hangocskáját -vegyél fel az öledbe, mert utálook egyedül lenniii -. Fáj. Nagyon fáj.
Hiányzol kicsi életem.
Elmúlnak így azt estjeim,
Nélküled, csillagom.
Olyan sötét van Nélküled
szemem ki sem nyitom.
Olyan nehéz így a szívem,
hogy szinte földre ver,
le-le hullom, de sóhajom
utánad felemel.
Olyan csönd van így Nélküled,
hogy szinte hallani,
amit még utoljára
akartál mondani.

Barackos Bézsike...csak bénultan ülök, magam elé meredve. Iszonyatos fájdalom mardos és tomboló düh rongálja a szívemet. Borong a nap, az ég is gyászol.Tegnap reggel elmentél, itt hagytál, pedig annyira erősnek tűntél, bátran dacolva tartottad a gyönyörű kis fejecskédet.Egész éjjel a mellkasomon pihentél, szerettem volna átadni Neked szívem teljes melegét, a pozitív energiákat. Aztán egyszer csak megbicsaklott a kis életed, és én láttam a szemedben, hogy már elvágyódsz. Úgy döntöttél Angyalka leszel Tündérországban, ahol boldogan nyargalhatsz az égi pajtásokkal, ahol már semmi se fáj. Én kétségbeesetten kértem, hogy ne, ne menj, ketten megcsináljuk, nem hagyhatsz itt, de Te nem hallgattál rám. Most is sírok, soha nem felejtelek drága kicsi angyalom. :'( 
"Az árnyékok kinyúlnak,
a csillagok kigyúlnak,
föllobognak a lángok
s megbonthatatlan rend szerint,
mint űrben égitest, kering
a lelkemben hiányod."
Boncolás: extrém módon kitágult belek, fejlődési rendellenesség, belterjes szaporulat következtében. Az is csoda, hogy eddig élt.
IVARTALANÍTS!

Napok óta készülünk ezzel az írással, csak erő nem volt hozzá....
Üresség...Már a remény is meghalt, magával vitte Amálka egyre vékonyodó testét...
Még csak egy éves volt, de hosszú hetei csak a küzdelemről szóltak. Nem a játékról, nem a jóllakott dorombolásról, hanem a vizsgálatokról, sokszor apró adagokban belediktált falatokról.
Egyik napról a másikra esett le a lábáról. Étvágyát vesztve, elgyengülve. Orvosi vizsgálatok kezdődtek, melyeken ott virrasztott mellette a gazdi, a Gazdi <3 Ezekben a napokban talán ez volt az egyetlen öröm, mely a fájdalmaira némi enyhülést adhatott. Leutaztunk Érte és átbeszéltük a gazdival, hogy további kezelésére a tatai rendelő orvosainak a segítségét kérjük, bíztunk abban, hogy a "sokat látott" doktorbácsink megtalálja az okot és a varázspálcájával meggyógyítja a törékeny kis hőst <3 De a varázspáca eltörött: "agydaganat", menthetetlenül összetört reményekkel.
Élt egy kicsi lány, boldog élet reményével indult útnak. Rövidke élete során megismerhette, hogy milyen érzés az Otthon, milyen érzés szeretve lenni és odakucorogni éjszakánként a Gazdi mellé. És rövid élete során megtanult küzdeni, harcolni az életért. De van olyan harc, ahol nem lehet csatát nyerni, mert eleve "elrendeltetett". Olyan csata, ahol már csak az emlékek maradnak, az olykor kedves, máskor nagyon is fájó emlékek: egy apróságról, aki emelt farkincával útnak indult, hogy megtalálja a boldogságát, de csak rövid időre lehetett az övé a legszebb ajándék, amit kaphatott :(
Könnyeket hagyhattál magad mögött, a szeretet kiváltságát. Langyos, sósan hulló könnyek kísérik a lelkedet egy másik világ kapujához. Bátran lépj be Kicsi Lány, olyan bátorsággal, melyről mindig is megismerhettünk. Isten Veled 

Ha léteznek Gazdinak született lelkek, akkor Misike gazdija szívvel lélekkel az. Annak született, hogy szeressen. Mert olyan szeretetre képes, amire kevesen: feltétel nélkülire. Misi már hónapok óta boldogságban élt Jessica mellett, amikor bekövetkezett, amitől minden szívvel szerető gazdi fél: Gyógyíthatatlan betegség...
MINDEN létezőt megtett érte, egyik orvostól vitte a másikhoz, egyik vizsgálattól a másikig és mégsem sikerült... A lymphoma áttétekkel még a legnagyobb szeretettel sem gyógyítható...
Ha most a bennem dúló érzéseket szeretném megosztani Veletek, akkor csak kuszaságot kapnátok. Az, aki ezeket a sorokat most írja "vén róka már" az érzelmek tengerén. Naponta szembesül a barátaitól a szeretett mentvények halálával és az ezzel járó fájdalommal. De most nem erről szeretnék írni. Nem a halálról, nem a gyászról, "nem Misiről", aki pedig megérdemelné. Arról az űrről szeretnék átadni érzéseket, amit maga után hagyott. Misi nem szenved már és a nagybetűs Gazdi mindent elkövetett, hogy a gyors lefolyású betegség alatt se szenvedjen. Minden tőle telhetőt megtett a fájdalom enyhítéséért...
Misi az első Pelyhes mentvényeink közé tartozott. FELV vírussal fertőződött fekete "semmi különleges" cica volt. Hónapokig írtuk a gazdikereső hirdetéseit, hogy Valaki végre felfigyeljen rá úgy, hogy már magunk is reménytelennek ítéltük, hogy a szebbnél szebb kicsik között majd pont Ő érinti meg egy emberi szívét. Szó se róla, Misi már akkor is különleges volt, Ildi tudta ezt, Ildi, aki a fürdőszobájában ápolta őt. De tudtuk azt is, hogy az eleve esélytelenek között is a legesélytelenebb a pár betűs szó miatt: vírushordozó. Mert ki az, aki majd élete végéig nyomja az immunerősítőket, ki lesz az aki ha fellobban a betegség vállalja, hogy rohangál vele orvoshoz. Ki az aki "ismeretlenül is " igent mond rá.
És volt aki megtette. Aki az esélytelenek között is a legesélytelenebbet kereste... Aki megíratott Misi számára az élete Nagy Könyvében: Jessica...
Misi élete valahol itt kezdődött... amikor elhagyhatta a fürdőszobát, hogy lakásba, az Otthonába költözhessen. Ahol már nem csak Ildi kikészített sminkkészletét tüntethette el, de elkezdhette kiásni a virágokat is a cserepekből, hogy ramazurit rendezhessen a Gazdinak. A Gazdinak, aki a felfordulás láttán is csak egy nagyot sóhajtott, hogy "Misi nem kell a buli, így is szeretlek", majd elkezdett szó nélkül pakolni utána. " Bűn rossz fiú volt, imádnivalóan az <3 "
GAZDI, Akit reggelente ki lehetett ugrasztani az ágyból, hogy hol késik a reggeli, és akihez oda lehetett bújni esténként és érezni a közelségét... aki hazasietett mindig a legesélytelenebb legszeretnivalóbb rosszcsonthoz. Mert összetartoztak.
Szeretném valahogy kifejezni, hogy mennyire megérintett a közös történetük, hogy mennyire megérintett az a fajta fájdalom, ami még hosszú ideig ott lesz a Gazdiékban Misi elvesztése után.
Ilyen is az élet. Ennyire igazságtalan, ennyire elborzasztó. Hónapokat, sokszor csak napokat ad és nem érdeklik a legmélyebb érzelmek sem. Nem érdekli az igaz szeretet sem. Ugyanakkor hiszem, hogy nem véletlenül egy ennyire mély érzelmekre képes Gazdit adott Misinek a sors. Kevesen képesek arra, hogy igent mondjanak egy eleve gyógyíthatatlanul beteg kis állatra. De még kevesebben vannak, akik a végsőkig ott is maradnak mellette és mindvégig háttérbe szorítják magukat és csak azt nézik, hogy a másiknak mi a jó. Akik képesek arra is, hogy amikor már csak a szenvedés maradna, elengedjék. Fogva a kis selymes mancsot, nyelve a könnyeket, de nyugalmat erőltetve suttogva: "itt leszek Veled mindvégig, sose félj már".
Talán megbocsájtható most, hogy idézzek egy magánlevélből( bár nagy dilemma, hogy a nyilvánosság felé közöljek részleteket ) , melyet Misi halála után Ildi kapott. Aki írta, számomra a tökéletes szív. Aki nem félt igent mondani az előre várható és várhatatlan problémákra. A Szív, aki szerethetett, aki begyógyított sebeket, aki nem félt attól, hogy egy félénk kis kóborkának adjon erőt. Aki nem félt igent mondani Rá és erő volt benne akkor is, amikor az ereje elhagyta:
"Ha van odafent Mennyország vagy bármi más, akkor merem remélni, hogy most Misike fent ül a nagybátyám ölébe, miközben dorombolva néz le ránk.
Még mielőtt végleg elment volna, elmondtam neki mindent. Nagyon sokszor elmondtam neki, hogy nagyon nagyon szeretem és, hogy borzasztóan fog hiányozni és, hogy ne haragudjon, hogy nem tudtam érte többet tenni, pedig annyira, de annyira szerettem volna, hogy meggyógyuljon. Megköszöntem neki ezt a kevés időt is, amennyit velem töltött és, hogy soha ne felejtse el, hogy nagyon nagyon szeretjük és soha nem fogjuk elfelejteni. Végig simogattam és beszéltem hozzá.
Aztán elment, és úgy éreztem, hogy a szívem szakad ketté. "
Kettészakad, igen. DE a lelkek halhatatlanok, remélem igazam lesz ebben. Akit a sors szétszakít, de egybefűzött valaha és akik igent mondanak erre a kapocsra, azok már örökre egybe tartoznak, "az idők végezetéig..." 

Melinda
Csak egy egyszerű, nyár végén vagy ősz elején született apróság volt, aki már nincs közöttünk. Egy volt a sokaságból, egyike a kitaszított százezreknek és millióknak, akiknek soha nem maradhat elég idejük itt a Földön ahhoz, hogy az emberben lakozó jóságot megtapasztalhassák.
Aki éppen csak hogy szokhatta az ember felé nyújtott, melegséget árasztó kezét, amikor a lázas kis testét próbálta simogatásokkal vigasztalni. Amikor a napi orvoslátogatás és infúziós macera után belecsavarta az egyre tehetetlenebb apróságot a meleg takarók közé...
Aki akkor találkozhatott az Emberrel, amikor már késő volt...
Csak egy egyszerű nyár végén született apróság volt, egy a sokaságból, akinek nem maradhatott elég ideje és ereje ahhoz, hogy tovább maradhasson. Isten aprócska teremtménye és gyermeke volt Ő is, akinél az emberiség ismételten bebizonyította, hogy képtelen az igazi értékeket megbecsülni.
Isten vigyázzon Rád ezután kicsi lány, Isten Veled Melinda. Szerettünk, amíg köztünk voltál és ezután is mindig szeretettel gondolunk Rád. Többet már nem tehetünk Érted.... Sok bántásban volt részed rövidke életed során, láttad a borzalmakat, reszketve bújtál össze, hogy észrevétlen maradhass az emberi kegyetlenséggel szemben. Sokáig túlélni akartál csak. Nem sikerült, pedig később már élni szerettél volna.
Vigyázzatok egymásra odafent mindazokkal, akiket az ember "elüldözött" erről a földi világról. És bocsássatok meg nekünk, embereknek....  

Zelmira emlékére <3
Így indultál kicsi Zelmíra. Pont ennyire törékenyen indult minden, mint ahogy befejeződött. " A nagy számok törvénye". A nagy számoké, hogy a kicsi cicababák 80%- a már pár hetesen meghal...
Amikor "betoppantatok" öten, akkor már görcsbe szorult a gyomrunk: gyepmesteri telepes start nélkül is bőven félhettünk volna, de így?! És aztán össze is omlott a törékeny szervezetetek egymás után.
Először a fiúk mentek el...Te jobban lettél, pedig Te voltál a legbetegebb.... Majd amikor már úgy éreztük, hogy talán már elmúlt a veszély, akkor mégis Rád került a sor ... :(
A Halottak napja már úgy virradt ránk, hogy a két és négylábú szeretteink között ott ragyogott egy újabb kicsiny csillag.... Az emlékeink között már ott voltál Te is <3
Emlékként egy "majdnem valóságból", egy a " lehetett volna fájdalmából" megszületett és elillant kis csoda.
Négy hetet adhattál nekünk. Négy hetet a létező legnagyobb dorombolásból, amit ilyen apró test csak adhatott. Négy hetet az ölbe bújó kedvességedből...
Köszönjük hogy lehettél nekünk, ha fájdalmasan rövid időre is....
"Egy hang voltam az Isten énekében
És kár lett volna el nem hangzani."

"Síromnál ne hullass könnyeket, nem én fekszem itt, nem haltam meg. Én vagyok a hűs nyári szellő, csillogó hó, folyóparton a kő. Ne gyászolj, töröld le könnyedet, nem haltam meg, e sír engem el nem temet."
Szeretnénk ezt hinni. Olyan nagyon szeretnénk azt hinni, hogy Sárival "mindig találkozhatunk". Hogy az első hópelyhekkel ő is velünk lesz, hogy a csípős hidegen is áthatoló szikrázó téli napsütés fényeiben ott táncol majd nekünk...
Velünk lesz a "kis virágárus lánykánk", itt marad velünk. Mert enélkül a tudat nélkül, most semmi sem sikerülne, mert elfogyott a jókedv és minden olyan nagyon üres és szürke. Olyan nagyon mellkasszorító ez a mostani érzés...
Egy hónapja érkezett, alultápláltan, csenevészen tette valaki egy virágbolt elé...
Sárika az első emberi gesztussal akkor találkozott, ott a virágboltnál, amikor a vékonyka kis testét az Ember,- a virágbolti eladó - felemelte és melegedni vitte addig is, amíg a további sorsát intézte. Amilyen hamar csak lehetett megkapta az első kombinált védőoltását is ( az oltással nagyon jelentősen csökkenthető a betegség kialakulása vagy végzetes léptékű megerősödése ) .
A megérkezését követően két héttel makacs felső -légúti megbetegedés tünetei jelentkeztek. Az aprócska kis test folyamatosan szuszogott, szörcsögött. Amikor a tesztjei negatívak lettek akkor lélegeztünk fel egy kicsit. Folyamatosan kapta a megfázásra a kezelést, mellé ezerrel nyomtuk az immunerősítést. A gyógyulás után azonban csütörtök este az addig "kihagyhatatlan" vacsora már nem igazán kellett, így reggel már az orvosi rendelőben vártunk a sorunkra... Délután többször hányt, így aznap másodszor is voltunk vele orvosnál, hogy branülön keresztül csöpögjön az infúzió Szombaton is voltunk infúzión, de délután a törékeny kis teste feladta a küzdelmet...
Hiába volt minden :( Hiába a rengeteg aggodalom és remény.
Édes Kicsi Drágánk! Törékeny rózsaszirmunk maradsz. Szerethettünk amíg velünk voltál. Köszönjük ezt Neked. Köszönjük, hogy szerettél, amíg itt lehettél. Keresünk majd a hópihékben, ott leszel valahol a téli nap sugaraiban. Te is itt leszel velünk és bennünk már "az idők végezetéig".